Apró történetek a lélek számára.

Ebben a könyvecskében apró, tanulságos történeteket olvashatunk, melyekkel felüdíthetjük egyhangúnak tűnő napjainkat.

A név

Egy híres egyetem orvosi fakultásán az anatómia professzor kiosztotta a diákoknak a záró tesztet.

Az egyik alaposan felkészült diák hamar megválaszolta a kérdéseket, egészen az utolsóig.

A kérdés így hangzott: Mi a keresztneve a takarítónőnek? A diák befejezte a dolgozatot az utolsó kérdés megválaszolása nélkül.

Mielőtt beadta volna a feladatlapot, megkérdezte a professzort, hogy az utolsó kérdés is beleszámít-e az érdemjegybe.

– Természetesen. A pályájuk során rengeteg emberrel fognak találkozni. Ezek az emberek a saját helyükön mind fontosak. Megérdemlik az önök figyelmét, legalább egy mosoly vagy egy köszönés erejéig.

A diák soha nem felejtette el a leckét és megjegyezte, hogy a takarítónőt Mariannának hívják.

[...]

Egy tanítvány azt kérdezte Konfuciusztól:

– Ha a király megkérne rá, hogy te kormányozd az országot, mi volna az első, amit megtennél?

– Megtanulnám az összes munkatársam nevét.

– Micsoda badarság! Ez igazán nem lehet egy miniszterelnök legfőbb gondja!

– Senki sem remélheti, hogy segítséget kap valakitől, akit nem ismer – válaszolta Konfuciusz. Ha nem ismered a természetet, nem ismerheted Istent. Ugyanígy, ha nem tudod, ki az, aki melletted áll, nem lesznek barátaid. Barátok nélkül nem tudsz terveket kovácsolni. Terv nélkül nem tudsz másokat irányítani. Irányítás nélkül az ország a sötétségbe zuhan, és még a táncosok sem tudják majd, hová lépjenek. Vagyis egy olyan, látszólag banális cselekedet, mint megtanulni a munkatársak nevét, hihetetlen változásokat eredményezhet az ország életében.

Korunk helyrehozhatatlan bűne, hogy mindenki azonnal helyre akarja tenni a dolgokat, és megfeledkezik róla, hogy ehhez a többiekre is szükség van.