„Nem szabad tehát az Atyák korát idealizálni, sem pedig azon mód áthelyezni a mai világba; a társadalom, a kultúra, a nyelv, a mentalitás, egyszóval minden megváltozott. A távolság, amely minket tőlük elválaszt, jelentős, azonban távolról sem áthidalhatatlan. A jelen útmutató éppen ennek a távolságnak az áthidalásában igyekszik segíteni, hogy lehetővé tegye a találkozást hitünk e veteránjaival és a felfedezést, hogy ők testvéreink és atyáink is egyben.”

Krisztus eljövetele

A teológiai gondolkodás kezdeti szakaszában Krisztus eljövetele egyáltalán nem a bűnhöz kapcsolódott, hanem a „világ teremtése óta várt eseménynek” tekintették. Az ember történetét bukások kísérik: a bűn, amely azonban nem testi természetéből fakad, ahogyan azt a gnosztikusok állították, hanem szabadságából, esendőségéből, a tanulással és engedelmességgel szembeni ellenszegüléséből. Mint egy gyerek, az ember is lassanként ébred fel, és hosszú folyamat során érik felelős lénnyé. A bűn szembeszállhat Isten szándékával, de nem akadályozhatja meg annak megvalósulását.

A történelem úgy jelenik meg, mint folyamatos készülődés a Fiú eljövetelére, „mely az Írásban mindenütt hírül adatik: Ábrahámnak, Mózesnek, Dávidnak címezve”. Isten felkészítette a prófétákat, hogy megnyissák az embert „Lelkének hordozására és a vele való közösség megélésére”. Irenaeus számára Jézus az a fénylő középpont, amelyből kiindulva az idő egész vonala megvilágosodik; ő adja a mintát az ember teremtéséhez. „A megtestesülésen keresztül Krisztus Istent hozza le a Lélek által az emberbe, és ő is emeli vissza az embert Istenhez, megvalósítva önmagán azt a művet, amelynek ő az előképe.”

Ezáltal Krisztus összefoglalta magában az emberek hosszú történetét az első embertől, Ádámtól kezdve. Krisztus keresztje, mely a paradicsombeli életfa párja, és mintegy arra válaszol, egyrészt az engedelmesség drámáját fejezi ki, amely a fához kötötten egészen a halálig tart „a régi engedetlenségért való engesztelésül, másrészt – négy iránya által – azt is, hogy az egész univerzumot felöleli”. (Az apostoli igehirdetés alátámasztása, 34).