Az öröm játéka örök

Szerző: Eleanor H. Porter

Kategória: Szépirodalom
ISBN szám: 978-963-69647-5-7
Kiadó: Szent Gellért Kiadó és Nyomda
Oldalszám: 255
Méret: 132x200 mm
Kötés: puhafedeles

2680 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Ki ne ismerné Polyannát és az ő öröm-játékát? A világszerte több millió példányban megjelent Élet játéka c. kötet folytatása ismét napvilágot látott Kiadónknál! A regényt Fazekas Attila grafikusművész, számos klasszikus képregény híres rajzolójának illusztráció díszítik.

– A játékot?
– Igen, az örömjátékot. Még nem mondtam? Mindenben keresni kell valamit, aminek örülni lehet. Gondolja csak el, a hölgy talált valamit, ami miatt örül, hogy nem lát! A férje ott dolgozik, ahol a törvényeket alkotják. A hölgy pedig megkérte, hozzanak egy olyan törvényt, amelyik segíti a vak embereket, különösen a kisgyerekeket. Aztán maga ment el, hogy elmesélje a törvényhozóknak, milyen érzés világtalannak lenni. Képzelje, meg is hozták a törvényt! Ráadásul azt mondták neki, hogy mindenki másnál, még a férjénél is többet segített, mert amíg ő nem állt ki a törvény mellett, nem is gondolták, hogy egyáltalán szükség van rá. A hölgy most már azt mondja, örül neki, hogy elveszítette látását, mert rengeteg gyereket és felnőttet óvott meg attól, hogy ugyanolyan nehézségekkel kelljen megküzdenie, mint neki kellett. Látja, még ez a hölgy is játssza a játékot. Bár azt hiszem, ön még nem is ismeri igazán a játékot. Elmagyarázom. Úgy kezdődött, hogy… – És Pollyanna, miközben a csillogó víztükörben gyönyörködve ült a padon, elmesélte a két kicsi mankó történetét, amelyek egy baba helyett érkeztek.

[…]

A lány őszinte szomorúsággal nézett a férfi vidám szemébe.
– Kérem, Pendleton úr, ne nézzen így, és ne kínozzon! Annyira szeretnék szép lenni! Persze tudom, hogy ez milyen butaságnak hangzik. Egyébként pedig van tükröm…
–Akkor azt javaslom, nézze meg magát benne egyszer olyankor, amikor beszél – jegyezte meg a másik.
Pollyanna szeme tágra nyílt a döbbenettől.
– Nahát, Jimmy is pontosan ezt mondta!
– Valóban? A kis gazember! – Ezúttal John Pendleton lepődött meg. Aztán azzal a különös, minden előzmény nélkül történő váltással, amely annyira jellemző volt rá, halkan így szólt: – A szeme és a mosolya az édesanyjáé, Pollyanna. És számomra maga gyönyörű.
A lány nem felelt, de a szeme hirtelen megtelt könnyel.
Ám akármilyen kedvesek voltak is ezek az alkalmak Pollyanna számára, össze sem lehetett hasonlítani azzal, milyen volt Jimmyvel beszélgetni. Különben is, Jimmynek és neki nem kellett beszélgetniük ahhoz, hogy boldogok legyenek. Jimmy mindig annyira nyugodt és megnyugtató volt, hogy teljesen mindegy volt, beszélgetnek-e vagy sem. Jimmy mindig mindent megértett. Jimmynek nem volt szüksége az együttérzésére, mert ő elmondhatatlanul bátor, erős és vidám volt. Jimmy nem siratott egy rég elvesztett gyereket, nem emésztette magát egy ifjúkori szerelem miatt, nem vonszolta magát keservesen mankóval – amit borzasztó volt látni, tudni, vagy akár csak rágondolni is. Jimmy mellett az ember mindig jókedvű volt, boldog és önfeledt. Jimmy elképzelhetetlenül kedves volt! Ő mindig megnyugtatta az embert! Hogy mivel? Egyszerűen csak megtette, és kész!

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

 

Mit vettek még, akik ezt vették?