Sok kiváló magyar nyelvű filozófiatörténet forog közkézen. Ide kell sorolni egyik-másik tankönyvet is. E kötet, melyet most az olvasó a kezébe vesz, nem tud és nem akar ezekkel versenyezni. A mű azt tartja szem előtt, amit a Katolikus Egyház Tanítóhivatala mondott a teológiai fakultásokon zajló filozófiatanításról: „Mindenképpen szükséges az igaz filozófiai gondolkodás a biztos metafizikai elvek fényében, hogy objektív, független állításokhoz jussunk. Ennek céljából mindenféleképp hasznos a filozófiatörténet, mert előhozza azokat a főbb megoldásokat, amelyeket a nagy gondolkodók a századok folyamán a világ és az élet kérdéseivel kapcsolatban kifejtettek.”

A szerző különösen fontosnak tartja, hogy akik filozófiát tanulnak, legalább egyszer találkozzanak latin eredetiben egy Szent Ágoston-, Aquinói Szent Tamás-, Szent Bonaventura-, vagy akár egy Roger Bacon-szöveggel. Meggyőződése, hogy nem lehet a teológiai stúdiumokat a „posztmodern” kihívásaival kezdeni, továbbá ezek a kihívások és a mindenkori római katolikus teológia reakciói is csak a nagy latin hagyományból érthetők, még ha ezt sokan igazságtalanul el is felejtik, vagy szándékosan elhallgatják.

Rokay Zoltán 1947-ben született. Innsbruckban teológiai, majd Kielben filozófiai doktorátust szerzett. Ezt követően a Szabadkai Egyházmegye papja. 1997–ig különböző lelkipásztori és oktatói tevékenységet végez, 1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán a II. számú Keresztény Bölcseleti Tanszék tanszékvezető professzora.