Az Isten útjai című könyv nemcsak az elmúlt századokban sokszor felmerült kérdéseken gondolkodtatja el az olvasót, hanem a mindennapi élet eseményeit, a személyes élményeket, a média által felröppentett híreket is bizalommal, keresztény szemmel nézi. Sánta atya mindenki számára érthető módon világítja meg, hogy Isten tervei a rossz ellenére is győzelemre jutnak, annak ellenére, hogy a világ negatív erői sokszor szétforgácsolnak és gépiessé tesznek – olvasható a könyv előszavában.

Jézus azt mondja, hogy ú maga a jó pásztor, és csak rajta keresztül lehet a juhokhoz bejutni, és nem kerülő úton. Csak rajta keresztül lehet megismerni, és jóra késztetni az embert. Minden másfajta üdvözítési kísérlet lelki csapolásnak számít, a természetfeletti zsigerek önző kisajátításának. Ha lelkileg visszaélünk egymással, akkor meglékelhetjük a barátság vezetéket vagy a boroshordót is, azokból se barátság, se élvezet nem jön.

[…]

Második olvasatra valami elgondolkodtatott. Általános korjelenségünk. Ha nem ellenőriznek, minden meg szabad tenni? Ami nincs tiltva, az megtehető? Igen, sokan így gondolják. Ez abból fakad, hogy nincs felső kontroll. Ha nincs Isten, akkor nem kell senkinek elszámolni, mert a halállal vége mindennek. Ez a radaros eset csak egy apróság. Felvilágosultnak mondott korunk erkölcsileg éretlen. Jó lenne, ha magunkba építenénk be a rohanásgátlót, mert így az élet apró örömeit is jobban észrevesszük.

[…]

Belső világunk nem tartozik mindenkire. Még örömeink sem tartoznak mindenkire, még kevésbé a bűneink és a fájdalmaink. Ez a kifordított magánélet, amely ma eluralkodik, szerintem az istenkeresés jele. Ha valakinek a lelke mélyén nincs jelen Isten, akkor nyilvánvaló, hogy a lelke mélyét fel fogja tárni, mert megőrül az egyedülléttől. Mindegy, hogy hová, de szólnia kell gyöngyeit és a szégyellnivalóit egyaránt, mert nem viseli el, hogy bent maradjanak. Csak Isten értékeli belső életünket. Kifordított lelkű embertársaink a közvéleményt tekintik Istennek. De a közvélemény nem Isten, egy rövidke ideig csámcsog a magánéletről szóló híreken, aztán ajkát biggyeszti, mondván, mi közöm van hozzá. Egyre sérülékenyebbek és kiégettebb lelkűek vagyunk.