Igino Giordani az olasz kereszténydemokrácia kiemelkedő alakja volt a huszadik század derekán. Négy gyerekes édesapaként, laikusként tollával küzdött azért, hogy a világiak is egyenlő méltóságot kapjanak az Egyházban. 1948-ban, már elismert íróként találkozik Chiara Lubich-kal és az egység lelkiségével, amiben rátalál arra, amire mindig is vágyott: az életszentség újára, amiit világiként is bejárhat.

Ebben a művében az egység lelkiségét saját megértésén átszűrve mutatja be. A testvér immár nem akadály az Istennel való találkozás útján, hanem maga a legrövidebb út. Ha így tekintjük, harmonikusan és logikusan túl lehet lépni a félreérthető kettősségen, ami földi és természetfeletti, ember- és Istenközpontúság, szent és profán között húzódik. Ez a keresztény program a társadalmi viszonyok megújításához is utat mutat. A kötethez Gájer László írt előszót.