Az együgyű és a szónok párbeszéde Platón dialógusainak folytatása, a lélek beszélgetése önmagával, a lélekvezetés eszköze. Benne a tét mindvégig az igazi szellemi látás, a bölcsesség megízlelése: a tünékenységében is maradandó hatású gondolkodói tapasztalat. A gondolkodó saját magára reflektálva tárja föl a végső belátásnak a mindennapi életet s annak fogalomhasználatát átszövő gyökereit. Nem az újkori tudomány semlegességre és tárgyilagosságra törekvő, szenvtelen és közömbös észhasználatáról van szó, hiszen vezérlője és benső motorja az Erósz.

Nicolaus Cusanus (1401–1464) egyszerre alapos ismerője és bírálója a skolasztikának. Metafizikai teológiája a platonikus hagyományból kiinduló manuductio, amelyben a Végtelen „megértése” a tét. Az érzéki valóságból kiindulva a létezők s nekik megfelelő megismerési fokok bejárásával, az azokon való túllépéssel jut el az igazi istenismerethez, a „tudós tudatlansághoz”. Legfőbb célja a bölcsességgel való közvetlen érintkezés, keresztény kifejezéssel a visio Dei. Jelen kötete talán az egyik legalkalmasabb bevezető a cusanusi filozófiai praxisba.