Azon jellemzők sorában, melyek kiemelnek bennünket az állatvilágból, legszebb emberi tulajdonságunk, hogy képesek vagyunk szeretni. Furcsa ellentmondás azonban, hogy míg az emberiség egésze a tökéletesség felé törekszik, egyre kevesebb teret engedünk életünkben az érzelmeknek. Vajon tudunk még könnyezni egy-egy történet hallatán? Tudunk még meghatódni? Tudunk vagy merünk-e szeretni?

Mikszáth Kálmán ősei evangélikus lelkészként generációkon keresztül a legmagasztosabb emberi érzés: a szeretet hatalmát hirdették a szószékről. Kései utódjuk is örökölte ezt a fogékonyságot, mely lépten-nyomon felszínre bukkan elbeszéléseiben. A 21. század hajnalán forrongó, átalakuló világban élünk. Mivel azonban mikszáthi tehetségek ma ritkán születnek, s ha születnek, nem halljuk hangjukat, „megidézzük” őt magát e kötetben. Fedezzük fel elbeszélései által ismét a szeretet mindent átfogó, örök hatalmát! Mert megszűnhet, átalakulhat, változhat minden a földön, de „a szeretet nem múlik el sohasem”.