A Szent Ágoston Remetéinek Rendjébe tartozó első és sokáig egyetlen szent a tolentinóinak nevezett Miklós volt, aki élete nagy részét a Marche tartománybeli városban töltötte. Alázatos barát volt, aki olyan időszakban végezte kolduló apostoli küldetését, amikor rendje a lelkipásztori tevékenységet és a kulturális elköteleződést illetően gyors, minőségi átalakuláson ment keresztül. Tolentinói Szent Miklóshoz, aki az anyaság és a gyermekkor, de különösképpen a tisztuló lelkek védőszentje, napjainkban az igazságtalanság és természeti csapások áldozatai fohászkodnak. Néhány európai nemzet a jó halál és az állatok védőszentjeként is ismeri.

Miklós szerzetes és pap volt – életszentségét ez a kettős szempont hitelesítette. Az egyik oldalról az ördög folyamatos támadásairól tanúskodó szigorúbb aszketizmus, a másikról pedig a fáradhatatlan lelkipásztori buzgóság és szeretet. A tanúk emlékezetében leginkább gyóntató és igehirdető, de békítő és a szegények, betegek támasza is volt.