A bűnbánati zsoltárok a bűnbánat iskolája. Szent Ágoston a bűnbánatnak is nagy mestere. A bűnbánati zsoltárokról saját élete tapasztalatára is emlékezve beszél és buzdít mindenkit az őszinte bánatra.

Úgy is érhetjük, hogy halálnak nevezi a bűnt, amelyet az isteni törvény megvetésével követnek el, mint ahogy halálnak nevezzük a halál fullánkját, ami halált okoz; a halál fullánkja ugyanis a bűn.
Ebben a halálban az Istenről való elfeledkezés a törvény és a parancsolatok megvetését jelenti: ahogy alvilágnak mondja a lélek vakságát, mely a vétkezőt, azaz a haldoklót körülveszi és elborítja: Amint nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék – mondja –, Isten is romlott eszükre hagyta őket. Ezzel a halállal és ezzel az alvilággal szemben könyörög oltalomért a lélek, miközben igyekszik megtérni Istenhez, és nehézségeket tapasztal.

[…]

 Krisztus testének csontjai, Krisztus testének ereje hol nagyobb, mint a szent apostolokban? És mégis, lásd, hogy összetörnek a csontok: ki botránkozik és én nem égek?
Erősek, hívők, helyesen értik és hirdetik az igét, úgy élnek, ahogyan beszélnek, és azt mondják, amit hallanak; nagyon erősek, de mindazok, akik botrányokat szenvednek, bográcsok számukra.
Szeretet van ugyanis bennük, és még inkább a csontokban. A csontok a hús belsejében vannak, és hordozzák az egész húst. Igaz, hogy ha valaki botrányt szenved, a lelke is veszélybe kerül; a csont annyira törik, amennyire a szeretet.