Hogyan őrizhető meg a szeretet a párkapcsolatban, amikor a szerelmi lángolás alábbhagy? A válasz az öt szeretetnyelv megismerésében rejlik: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés. Gary Chapman világhírű könyvének megújult kiadása segít a pároknak abban, hogy ráhangolódjanak egymás szeretetnyelvére.

A szerelmi állapot eufóriája azt az illúziót kelti bennünk, hogy bensőséges kapcsolatban vagyunk a másik emberrel. Azt hisszük, hogy minden nehézséget le tudunk küzdeni. Egymás iránti szeretetünk teljesen önzetlennek tűnik. Ahogy egy fiatalember mondta a menyasszonyával kapcsolatban: „El sem tudom képzelni, hogy bármi olyat tegye, amivel megbántanám őt. Egyetlen vágyam, hogy boldoggá tegyem. Bármire képes lennék érte.” Szerelmi „megszállottságunkban” az a tévképzetünk támad, hogy minden önzés kiveszett belőlünk, és Teréz anya áldozatvállalásához hasonlóan bármit megtennénk szerelmünk érdekében. Őszintén hiszünk abban, hogy szerelmünk is ugyanígy érez irántunk, s ő is elszántan törekszik szükségleteink betöltésére, hiszen éppúgy szeret minket, mint mi őt, és a világért sem tenne semmit, amivel megbántana.

[…]

A szeretet közvetítő érintések lehetnek közvetlenek, és teljes figyelmet igénylőek, mint például egy hátmasszírozás vagy a nemi előjáték. De lehetnek közvetettek és futólagosak is, mint amikor egy csésze tea kitöltése közben a kezünk megpihen a társunk vállán, vagy ha a konyhába menet egy pillanatra hozzásimulunk. A szeretet közvetlen érintései nyilvánvalóan több időt igényelnek, nemcsak azért, mert tovább tartanak, hanem ahhoz is idő kell, míg megtanuljuk, hogy fejezzük ki szeretetünket az érintés nyelvén házastársunkkal. Ha egy kiadós hátmasszírozás minden másnál többet árul el számára szeretetünkről, akkor jól tesszük, ha időt, pénzt és energiát fordítunk a masszírozás mesterségének elsajátítására. Ha a testi érintésen belül elsődleges „nyelvjárásának” a szexuális együttlét bizonyul, akkor a szeretkezés művészetéről szóló olvasmányok és ezek közös megbeszélése elősegíthetik kifejezőkészségünk gazdagodását.

[…]

Sokan felnőttkorukra elfelejtik, amit a szüleik mondtak nekik, de nagyon is emlékeznek arra, amit tette. Egy felnőtt ismerősöm mondta egyszer: „Emlékszem, az apám sohasem mulasztotta el, hogy megnézze az iskolai meccseimet. Tudtam, hogy érdekli, amit csinálok.” Ennek a felnőttnek a minőségi idő mindennél ékesebben beszélt apja szeretetéről. Ha gyermekünknek ez a szeretetnyelve, és megtanuljuk szeretetünket ezen a nyelven kifejezni, jó esélyünk van rá, hogy még serdülőként is szívesen időz a társaságunkban. Ha azonban kisebb korában nem szántunk rá elég időt, előfordulhat, hogy kamaszkorában már csak a kortársai társaságát fogja keresni, és elfordul a szüleitől, akik hiába vágyódnak arra, hogy több időt tölthessenek a gyermekükkel.