Gázai Szent Dórotheosz szerzetesi tanításai

Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-615-51475-4-8
Kiadó: JEL Kiadó
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 274
Méret: 129x205 mm
Kötés: keménytáblás

3700 Ft

Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!

Gázai Szent Dórotheosz a keresztény lelki élet, a legfontosabb „mesterség” elsajátításához kínál hathatós, gyakorlati segítséget, világos útmutatást. A 6. században a Szentföldön élt szerzetes beszédei és levelei közérthető módon, plasztikus képekkel, gyakorlati példákkal és nagy lelki mélységgel tanítanak a Krisztus-követés alapjairól, az alázatról és az engedelmességről, a szenvedélyekkel való küzdelemről, a közösségi élet szépségéről és buktatóiról.

Dórotheosz a sivatagi atyák hagyományának örököse és összefoglalója, életműve a korai szerzetesség hagyományát közvetítette a bizánci és a nyugati szerzetesség felé. Gondolatai mind a mai napig őrzik frissességüket és időszerűségüket.

31. Kétféle alázat létezik, mint ahogyan a gőgnek is két fajtája van. A gőg első fajtája az, amikor valaki megveti a testvérét, semmibe veszi, s magát különbnek tartja nála. S ha az ember ilyenkor nem válik azonnal éberré, és nem igyekszik, akkor lépésről lépésre eljuthat a gőg második fajtájáig, amikor is Istennel szemben válik felfuvalkodottá, s jó cselekedeteit Isten helyett elkezdi önmagának tulajdonítani.

[…]

70. Más dolog ugyanis megszólni valakit, más dolog megítélni, és megint más dolog megvetni a másik embert. A megszólás az, amikor valakiről azt mondjuk, hogy az illető hazudott, vagy kiadta a dühét, vagy paráználkodott, vagy valami ilyesmit. Tehát megszóljuk, ellene szólunk, rossz szándéktól vezérelve elmondjuk a bűneit.

[…]


Mert valójában bűneink miatt kell elszenvednünk, amit elszenvedünk. Amikor a szentek szenvednek, Isten nevéért teszik, vagy azért, hogy tanúságot tegyenek erényeikről sokak javára, vagy, hogy bőségesebb legyen az Istentől nekik adott jutalom. Saját nyomorult önmagunkról azonban hogyan mondhatnánk ilyesmit? Hiszen naponta vétkezünk, s szenvedélyeinket követve letértünk az atyák tanítása szerint való, helyes útról, önmagunk hibáztatásának útjáról. Ehelyett a felebarát hibáztatásának kanyargós ösvényére léptünk: körünkben mindenki minden létező dologban a testvérét próbálja vádolni, a nehézségekért a testvért teszi felelősség. Mindannyian hanyagok vagyunk, nem tartunk be semmit, de a felebarátnak felhánytorgatjuk a parancsokat!