Szent Márton Monostora Gyűjteményeinek feladata nem csak a múlt tárgyi és írásos emlékeinek megőrzése és kutatása, hanem az is, hogy elősegítsék a bencés múlt és kultúra tudományos feltárását.

A sorozat tanulmányok, közlemények és források megjelentetésével kívánja szolgálni e munkát és támogatni a kutatók fiatal nemzedékét. A Collectanea Sancti Martini sorozat annak a jel, hogy a pannonhalmi gyűjtemények elevenek, gazdagítani kívánják a monostor kortárs szellemi környezetét, és párbeszédben szeretnének maradni vele.

Szent Mártonban a középkor óta a jobbágyok fő foglalkozásának a szőlőművelés számított, ezért a Főapátság alatti mezőváros kocsmájában jelentős borkimérést bonyolítottak le. A mezővárosban, az úgynevezett alsó kocsmában Szent Györgytől Szent Mihály napjáig tartott az urasági kimérés. Mint korábban utaltam rá, a szőlőheggyel rendelkező települések esetében fél évre korlátozódott az uraság kimérési ideje. A szükséges bormennyiséget a monostor pincemesterétől kellett a kocsmárosnak beszereznie. Az alsó kocsma borfogyasztásának feljegyzéseiből kitűnik, hogy áprilisban és májusban nagyobb volt a borfogyasztás, mint a nyár elején. A nyári visszaesést a Szent István ünnepe körül eladott több bor ellensúlyozza. A nyáron eladott kisebb mennyiséget talán az óbor minőségének romlása okozhatta, hiszen a kimért borok eladási értéke is csökkenni szokott a nyári hónapokban. A kisebb eladott mennyiség másik oka talán az lehetett, hogy a nyári munkák alatt a bort jobban vizezték, mint tavasszal. Szeptemberben újra csökken a fogyasztás, de általában nem megy a júniusi vagy a júliusi mennyiség alá.

[…]

Az Erdődy család vépi levéltárában őrzött levelezés egy különleges élethelyzet és egy feszült kapcsolat tanúja. Megismerhetjük belőle a fejedelemhez kényszerből átállt felső-magyarországi katolikus arisztokrata hányattatásait és túlélési stratégiáját. Forgách Zsigmond időnként kétségkívül igyekezett alkalmazni a tettetés (simulatio) és leplezés (dissimulatio) politikai eszköztárát. Aligha nevezhetjük például őszinte gesztusnak azt, hogy 1644 szeptemberében, két hónappal a szalánci ostrom után éppen a református I. Rákóczi Györgyöt és feleségét kérte fel elsőszülött fia, Ádám, formális keresztszüleinek. Igaz, ezzel a felkéréssel bajosan tudott bárkit is megtéveszteni. Sokkal nagyobb súllyal szerepelnek a levelekben sérelmei, a felégetett jószágok, a fogságban sínylődő szolgák és familiárisok, a kifosztott sebesi ferences kolostor. Batthyány Ádámnak írott leveleiből az is kiderül, hogy háborús tapasztalatai valamelyest korábbi politikai meggyőződését is módosították. Bár a királyhűségét megőrizte, Esterházy Miklós nádortól, korábbi példaképétől eltávolodott, a háborús pusztításokat pedig mindkét félnek egyaránt felrótta. „Rettenetes dolog, minemű pusztítást cselekszik mindkét had, úgy annyira, hogy sohut ezen az egész földön egy falit sem tudok, melybe lakos ember találtatnék, mind az iszonyatos nagy hegyekre és erdőkre takarodott” – írta 1644 júniusában. Bármennyit változott is azonban gondolkozása, a korábbi jelentéseiben zsarnokként és fösvényként jellemzett I. Rákóczi György egy fikarcnyival sem lett számára szimpatikusabb.