Sokan szeretnének minél többet megtudni az új pápáról. Ki is a Szentatya, mi várható a szolgálata idején?

A szerző – katolikus teológus, újságíró, vatikáni tudósító – az új pápa életrajzi adatai mentén kíséri Olvasóját a Szentatya személyének megismerésében, erkölcsi és teológiai álláspontjának értelmezésében, hogy azután ráirányítsa figyelmét Ferenc pápa névválasztásának sokatmondó teológiai és politikai üzenetére.

Aki a kötet végére ér, bizonnyal nemcsak Jorge Mario Bergoglióról, Ferenc pápáról tud meg sok érdekes és elgondolkodtató adatot – kezdve az argentin háttértől egészen az első megnyilatkozásokig-, hanem alaposabban és közelebbről ismeri meg azt a katolikus egyházat, amelynek egészen még az arca, a valója, mint ahogyan azt térségünkben, földrészünkön gyakran gondolják. Szép, reményteli, hatalmas jövő előtt áll ez a fiatalos, ez a csodálatos és élő egyház – amelynek most (Assisi Szegénykéje után) újra „Ference van”.

1953. szeptember 21-én a 17 éves diáktársaival iskolanapot ünnepelt. Jorge elment a San José de Flores templomba, belépett a gyóntatószékbe. Egyszer elmesélte, hogy ott élte át a döntő meghívásélményt: „Tudatosult bennem, hogy várnak rám. Ez vallásos élmény: a csodálkozás, hogy találkozol valakivel, aki vár rád. Ettől a pillanattól kezdve Isten az lett számomra, akihez el akartam jutni.” Ettől a naptól kezdve Bergoglio számára bizonyossággá vált, hogy pap akar lenni. Az apa el tudta fogadni legidősebb fia döntését, az anya nem. Rá akarta venni, hogy dolgozzon, tanuljon, valami mást csináljon. Bármit, csak ne pap legyen. Fia mégis ezt akarta. 21 évesen Bergoglio belépett a Jézus Társasága noviciátusának a kapuján – Bergoglio megkezdte útját, hogy jezsuita legyen.

[…]

Az egyház s így az új pápa mégsem zárkózhat el a kérdések elől, és el kell viselnie, hogy csak ritkán vannak olyan válaszok, amelyek mindenkinek megelégedésére szolgálnak. Mindez közhelyesnek tűnhet, és az is. Mégis olyan közhelyről van szó, amely konkrét kihívás elé állítja az egyházat, s ezzel együtt fejét is. Ferencnek válaszokat kell adnia. Számos lehetősége és csatornája van erre, mint ahogy az XVI. Benedek interjúkötete is megmutatta. Végezetül pedig egy dologról nem feledkezhet meg: a fent elmondottak kapcsán olya „kell”-ekről van szó, amelyeket egy bizonyos szemszögből fogalmaztak meg. Hogy Ferenc osztja-e ezt a nézőpontot, ki fog derülni.