Don Bosco új életrajza, a „szép mesék” és a „kritikai tanulmányok” között egy harmadik formában mutatja be a torinói papot. Minden feltalálható adatot szem előtt tart. Elsősorban Don Bosco Emlékiratára támaszkodik és hűségesen leírja növendékei valamint az első szaléziak élményeit. Ezenkívül bemutatja Don Boscót kora Egyházának történelmében, szigorú újkori dokumentumok alapján.

Néha kijött a Moglia család első szülötte, Anna a mezőre játszani, aki még csak 8 éves volt. Mivel egyedül kellett játszania, rászólt Jánosra:
– Hagyd már azt a sok olvasást.
– Amikor pap leszek, nekem prédikálnom és gyóntatnom kell.
– Hát, még mit nem! – mondja csúfosan a kislány. – Pásztor lesz belőled, nem pap.
János egy napon azért mégis csak válaszolt neki:
– Anna, te most kicsúfolsz, de meglátod, hogy majd egyszer, hozzám jössz gyónni. (Anna férjhez ment és hosszú ideig Moriondóban lakott. Sokszor elmesélte ezt az epizódot gyermekeinek. Évente 4-5 alkalommal is megfordult Torinóban Don Boscónál, hogy elvégezze szentgyónását. Don Bosco szívesen fogadta, mintha nővére lett volna.)

[…]

Don Bosco egy este éppen hittanórát tartott a gyerekeknek, amikor az udvarra begördült egy zárt kocsi. Don Ponzati és Don Nasi lépett ki a kocsiból és meghívták Don Boscót egy sétakocsikázásra.
– Fáradt vagy. Egy kis levegő jót fog tenni.
– Megyek szívesen. Veszem a kalapom és indulhatunk.
Az egyik barátja kinyitotta a kocsi ajtaját:
– Szállj be.
Don Bosco észrevette a cselt: – Köszönöm, csak utánatok.
Rövid rábeszélés után nem akartak vitatkozni, a két barát elsőnek ült be a kocsiba. Alig léptek fel, Don Bosco gyors mozdulattal becsapta az ajtót, és odaszólt a kocsisnak:
– Irány az elmegyógyintézet, ezt a két urat már várják.
A bolondokháza vagy helyesebben az elmegyógyintézet a közelben volt. Az ápolókat arról értesítették, hogy egy papot hoznak be. Csodálkoztak, mert kettő érkezett. A két pórul jártat csak a kórház lelkésze tudta kiszabadítani.
A szellemes megoldás kellemetlen bolt Don Bosco részére. A két pap barátja sértve érezte magát, de később megbékéltek, és Don Bosco barátai maradtak, különösen Don Nasi, aki az Oratórium karnagya lett.