Tomaselli atya, aki Olaszországban élt (1902–1989), felteszi a kérdést: „Ki a Sátán?” – és világos választ ad erre a kérdésre. Evangéliumi illetve egyháztörténeti példákkal illusztrálja és elemzi a gonosz ellenség működését: a megszállottság formáit, és a szabadulás lehetőségét az exorcizmus segítségével.

A tapasztalt ördögűző lelkipásztor nyomatékosan felhívja figyelmünket, milyen veszélyekkel jár a sátánnal való kapcsolatfelvétel: „Mivel az ördög Isten ellensége, nem szabad irányában a legkisebb tiszteletet sem tanúsítani.” Ő is megerősíti az ismert mondást: Aki kisujját nyújtja az ördögnek, annak ő az egész karját kéri.

Kiderül ebből az írásból, hogy az ember mivel teszi ki magát leginkább az ördög támadásának: a tétlenséggel, a tisztátalansággal, a rossz társasággal és a kétes élvezetekkel. Megtudjuk, hogyan állhatunk ellen a kísértésnek, ami még a szentet sem kerüli el.

Ha belegondolunk, hogy az ördög egyik csalása, hogy elhiteti a mai emberrel, hogy ő nem létezik, beláthatjuk, mennyire fontos felvérteznünk magunkat e csalás ellen. Így ez a könyv Szent Pál apostol felszólításának is eleget tesz: „Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.” (Róm 13,12)

A megszállottság

Az emberi test ördög által való birtokba vételét megszállottságnak nevezzük. De hogy költözhet a démon, aki szellemi létező, egy személybe? A számos megszállásos eset, amelyről a történelem beszámol, bizonyítja, hogy mindez lehetséges.

Az embernek teste van, ami szoros és titokzatos egységben áll a lélekkel. Ha a démon közvetlenül birtokba veszi a testet, az ember érzi magában az idegen lényt. Mivel a démonnak van értelme és akarata, a megszállottban egyszerre van jelen a démon és az ember intelligenciája, az emberi akarat, és a megszálló lélek akarata.

Így már érthető, hogyan beszélhet és érthet meg a megszállott olyan idegen nyelvet, amit soha nem tanult, hogyan rendelkezhet pontos ismeretekkel régmúlt történések körülményeiről, vagy hogyan lehet titokról tudomása.

Az is érthető, miként káromolhat szent dolgokat és személyeket a korábban rendszeresen imádkozó és igen jámbor megszállott. Itt már nem a megszállott cselekszik, hanem a démon, aki szállást vett nála. Mindeközben az ember lelke szabad, és nem felelős azért, amit a démon tesz. A megszállott teste csupán eszköz a gonosz lélek kezében.

[...]

A titok

Isten megfoszthatta volna a démonokat hatalmuktól; a mélységbe száműzve nem árthattak volna senkinek. Azonban a tények azt mutatják, hogy hagyott Lucifernek és alattvalóinak bizonyos fokú mozgásteret; megengedte nekik, hogy korlátolt, de valós szabadsággal rendelkezzenek.

Miért döntött így? Ki tudja kifürkészni a Mindenható titkait?

Elképzelhető, hogy az isteni előrelátás arra használja a démonok működését, hogy megsokszorozza kiválasztottai dicsőségét a mennyben. Aki pedig legyőzi a kísértést, valóban örök jutalmat szerez.