Ez a kis könyv idézetek gyűjteménye. Beszél mindenről, ami csak fontos: Istenről, emberről, szeretetről, munkáról, hivatásról, életről, halálról. Lelkigyakorlatokon, szentbeszédekben elhangzott gondolatok, tanácsok azoknak, akik még keresnek, és azoknak is, akik már rátaláltak Istenre, és most szeretnének igazi keresztényként élni. Akiktől elhangzott, egész életüket erre áldozták. Most már az örök életben vigyázzák a mi életünket is és járnak közben értünk.

„Együtt teszünk mindent, Isten és én” – mondta az arsi plébános.
Tehát ha imádkozni szeretnék, de semmi gondolatom nincs, pihenjek meg az Oltáriszentség előtt egyszerűen csak legyek ott.
Vagy az is jó ima, ha a napi problémáimat gondolom át. Nem kell mindig csak a természetfölöttiekre gondolva imádkozni. Ha csak a napi gondjainkat visszük Isten elé. Akkor is mindig kapunk valami helyesebb meglátást, elhatározást.

[…]

Istenhez való viszonyunkban, vallási életünkben ne skatulyázzuk be magunkat! Nem kell okvetlensül követni előírásokat, régi aszketikus írók tanácsait. Ezek csak lépcsők. Aki az Isten tenyerén van, annak nincs szüksége lépcsőkre.
Ha az Övé egész napunk, ha – közvetve bár – egész nap együtt vagyunk Vele, nincs szükség arra, hogy bizonyos időpontokhoz, gyakorlatokhoz kössük magunkat.

[…]

Az ember szeretne nagy dolgokat véghezvinni. Szeretné azt képzelni, hogy valamit már elért mindabból, amit maga elé tűzött.
Azután egyszer csak ráébred, hogy Isten nem ezt várja tőle. Látványos és érdekes élet helyett a mindennapok kicsinyesnek látszó feladataiban kell helytállnia.
El kell fogadnunk, mert ez Jézus kívánsága, és ha meg is kell küzdeni magunkkal naponta érte, ezt kell tennünk, méghozzá maradéktalanul.