Míg Chapman szeretetnyelvekről írt könyveinek témája a szeretet kommunikációja, ebben a könyvben azokat a vonásokat veszi sorra, melyeket a szeretet, mint magatartásforma magába foglal.

Ezek a következők: kedvesség, türelem, megbocsátás, udvariasság, alázat, nagylelkűség, őszinteség. Az egyes tulajdonságokról szóló fejezetek önfelmérő kérdőívet, gyakorlati útmutatót, és a feldolgozást segítő kérdéseket tartalmaznak, melyek a szeretetre jellemző magatartásformák elsajátítását segítik elő.

Könyvét tanácsadói gyakorlatából és a mindennapi életből vett példákkal és esetekkel teszi olvasmányossá.

A türelem arra tanít, hogy úgy lássunk másokat, ahogyan szeretnénk, hogy mások lássanak minket. Az emberek nem gépek, amelyektől tökéletes terméket várhatunk el. A mindennapi érintkezések kavalkádjában könnyen elfelejtjük, hogy mindannyiunknak különböző érzelmei, elképzelései, vágyai és benyomásai vannak, és mindegyikünk rendelkezik a választás képességével. A türelem azt jelenti, hogy akkor is szeretünk valakit, ha olyan döntést hoz, amellyel nem értünk egyet.
Nem várhatjuk el másoktól, hogy a mi értékrendünk szerint éljenek. El kell fogadnunk a kapcsolatoknak ezt a realitását, és be kell építenünk az elvárásainkba. Ha ezt nem tesszük meg, türelmetlenek maradunk, ami ítélkezésre hajlamosít, és megnehezíti a jó kapcsolatok kialakítását.

[…]

Gyerekkorunkban gyakran kérdeztük szüleinktől egy-egy kellemetlen esemény előtt: „Fáj fog?”, s ha azt tapasztaltuk, hogy őszintén válaszoltak, bizalmunk töretlen maradt. Sosem nőjük ki azt a vágyat, hogy az igazat halljuk másoktól. Egy ismerősöm mesélte, hogy gyerekkorában egy reggel mikor felébredt, bőröndje bepakolva állt az ágya mellett, és szülei közölték vele, hogy aznap nem az óvodába viszik, hanem a kórházba. Elég idős volt ahhoz, hogy tudja, szülei nem mondtak el neki mindent őszintén. A becsapottság érzése fájdalmasabb volt számára, mint a szemműtét, ami a kórházban várt rá.

[…]

Ha a szeretet hét vonásának gyakorlását nem építjük be mindennapos szokásaink közé, könnyen megtörténhet, hogy munkahelyi helyzetben hazugságba keveredünk. Amíg főnöke rá nem kérdezett, Ramona nem említette, hogy már beszélt Jeff-fel egy korábbi időpont lehetőségéről. Ha őszinteségre törekszünk, nem folyamodunk kegyes hazugsághoz annak érdekében, hogy elfedjünk egy hibát, vagy hogy jobb színben tűnjünk fel. Ha szavaink, tetteink és gondolataink összhangban vannak, akkor kerüljük a hízelgést is, és dicsérő, megerősítő szavainkat őszintén és jó lelkiismerettel mondjuk ki.