A kérdés: „Merre tartasz ember?” a földön élő minden egyes emberhez szól, elsősorban személyes jellegű. szól hívőhöz és hitetlenhez egyaránt, mivel az ember teremtésétől fogva – akár tudatosan, akár ösztönösen – istenkereső lény, tehát úton van, elindult valahonnan és tart valamerre.

Átfogó ismereteket adó, egyetemes tudást közvetítő könyv, amely a történelem eseményeit keresztény szemszögből vizsgálja és értelmezi.

A Trienti Zsinat

Az újkor kezdetén az egyház életében az egyik legjelentősebb esemény kétségtelenül a Trienti Zsinat megtartása volt.
Az előzményekhez tartozik, hogy Luther Márton tevékenysége olyan folyamatot indított el, amely a középkor keresztény közösségének vallási egységét szétszakította, az egyház hit- és szervezeti egységét megszüntette. Míg azonban a katolikus egyház, amely híveinek kb. egyharmadát elveszítette, a kezdeti bizonytalanság után magára talált, rendezte sorait és megújította önmagát, addig a protestáns vallások osztódni kezdtek, egyre több felekezetre, vallási irányzatra és szektára szakadtak szét.
A katolikus egyházzal való szembenállás és összeütközés akkor lett a legerősebb, amikor az egyház a Trienti Zsinat segítségével önmagát megújítva, igyekezett visszaszerezni elveszett tömegeit.
Az egyetemes zsinatok történetében kevés olyat találni, amely akkora hatást gyakorolt volna az egyház életére, és olyan maradandóan határozta volna meg későbbi történetét, mint a Trienti Zsinat.

[…]

Josef Ratzinger bíboros, a Szentszék Hittani Kongregációjának vezetője pedig arra figyelmeztetett, hogy kezdi felütni a fejét az egyházban az újfajta „pelagianizmus”. Létezik olyan irányzat is, amelyik szélsőségesen hangsúlyozza a kereszténység zsidó gyökereit (A „zsidó Jézus”). Egyesek megkérdőjeleznek néhány Mária-dogmát. A krisztológiában neo-arianus irányzatok mutatkoznak, megjelent az új gnózis (New Age), és szó esik a katolicizmus protestantizálódásáról is. Újabban pedig akadnak, akik megkérdőjelezik a négy evangélium valódiságát, mi több, megtalálni vélték az állítólagos „ötödik evangéliumot”, s a Holt-tengeri tekercseket tévesen értelmező felfogások látnak napvilágot.
Angol szabadkőművesek például azt állították a sajtóban, hogy Jézus és tanítványai voltaképpen szabadkőművesek voltak és az Újszövetség nem más, mint egy szabadkőműves-csoport működésének és a titoktartási fogadalom megszegésének a története.
Az ilyen és ehhez hasonló képtelenségek különösen az Egyesült Államokban találnak termékeny talajra. A kaliforniai Santa Rosában például egy magát „Jézus szemináriumának” nevező társaság „nyílt tárgyalást” tartott és az arra tanúként „megidézett” evangélisták vallomásai alapján nem látta bizonyítottnak, hogy Júdás valóban elárulta Jézus Krisztust. Az ezen testület által kiadott „Jézus cselekedetei” című könyv azt állítja, hogy „a legtöbb kereszténynek Krisztusról alkotott képe helytelen, történelmietlen, és maga a Szentírás sem tekinthető hitelesnek”. Végül pedig a „Jézus szeminárium” 1993-ban megjelent „Öt evangélium” című kötete azt állítja, hogy az ötödik evangélista Tamás apostol volt, s hogy az evangéliumokban Jézusnak tulajdonított kijelentéseknek csupán 18 százaléka (???) származott valóban Krisztustól.