Hittanórai vidámságok, papi humor, történetek a sekrestyéből s a szemináriumból.

A látszat nem csal
Péterke épp a füvet nyírja, amikor becsönget hozzájuk a plébános:
– Mondd csak, itthon van a mamád?
– Persze hiszen láthatja, atya kérem – magyarázza a fiú. – Vagy azt tetszik gondolni, dolgoznék, ha nem lenne itthon?

[...]

Gyerekek – latinul
A plébános a kántorhoz az ünnepi mise után:
– Félek, hogy nem helyesen tanította be a gyermekkórust!
– Miből gondolja, atyám?
– Abból, hogy az egyik latin éneket magyarra „fordítva” énekelték. A „Christus vincit, Christus regnat, Christus, Christus imperat!” helyett ugyanis ezt hallottuk: „Krisztus nincs itt, Krisztus nem lát, Krisztus, Krisztus répááát rág…”

[...]

Felekezetek felett álló vétek
– Rabbi, én olyan bűnt követtem el, amit nem tesz meg sem zsidó, sem keresztény!
– Megijesztesz, fiam! Mit tettél?
– Disznóhúst ettem macsesszal

[...]

A jó pap halála
– Képzeld tegnap meghalt a plébánosunk!
– Ne mondd! Bizonyára tanulás közben történt…
– Már miért gondolod ezt?
– Hát mert a jó pap holtig tanul.

[...]

Írásbeli zavar
A postás zörget Mari néniékhez:
– Szomorú hírrel jövök. Egy gyásztávirat. Meghalt valakijük.
– Ó, Istenem! A drága bátyám, aki tavasszal esett ágynak nagybetegen! Bizony, ő halt meg – pillant a távirat zárt borítékára –, megismerem a kézírását…