Európaiak tízmilliói fordulnak jóshoz, kártyavetőhöz, kuruzslóhoz, táltoshoz, javasasszonyhoz, vesznek részt spiritiszta szeánszon, tagjai pogány, okkult vagy sátánista szektának, szabad kőműves-páholynak.

Ezeknek az okkult (nemritkán politikai és gazdasági) erőknek százezrek állnak a szolgálatukban, nem lényegtelen anyagi vonzattal.

S eközben vajon miért olyan nehéz egy ördögűzőt találni? Miért lehetetlen szinte egy olyan papot lelni, aki szakértője ennek a területnek vagy legalább hiszi a gonosz erő létezését? Krisztus példája és tanítása egyértelmű, akárcsak az Egyház Szenthagyománya.

(A legújabb fejlemény – Istennek legyen hála! –, hogy a Vatikán elindította, többek között a Regina Apostolorum Pápai Egyetemen, több ezer pap ördögűzői képzését.)

• Hogyan ismerjük fel a gonosz által megszállt személyeket, az ördögi jelenléteket?
• Hogyan óvakodjunk tőlük, és hogyan győzzük le őket?
• Mi a különbség az ördögűzés és a szabadító ima között? Milyen szabályokat kell betartani?
• Milyen baljós befolyásuk van bizonyos zenéknek?

Don Amorth könyve választ ad ezekre és sok egyéb kérdésre is, nagyszámú konkrét eset ismertetése révén. Értékes, gyakorlati és tanulságos „tankönyv” lelkészek és világiak számára, amely arra tanít, hogyan segíthetünk a számtalan szenvedőn.

A szerző könyvei milliós példányszámban jelentek meg a világ több mint félszáz nyelvén; a jelen kötet pedig csak Olaszországban 13 kiadást ért meg egy bő évtized alatt.

Az imához való visszatéréssel, azt hittem, megszabadultam az ördögtől, de tévedtem. Tevékenysége még alattomosabbá vált, hogy ellankassza az ellenállásomat. Ha lelki magányba vonultam, úgy éreztem, lidércnyomásos kétségek törnek rám, kétségbeeséssel teli gondolatokkal párosulva; ha zarándoklaton voltam, azzal a benyomással érkeztem vissza, mintha véresre vertek volna. Minél többet imádkoztam, annál jobban vert az ördög az alattomos gondolatokkal. Egész testemben szenvedtem a fájdalmaktól, az álmatlanságtól és emlékezetkieséstől…

[...]

Úgy egy év óta megtaláltam a teljes szabadulás helyes útját: a mindennapi szentmisét és a böjtöt. Tapasztalatom szerint, a szentgyónás és a szentáldozás után, ez a szabadulás leghatásosabb formája. Máté Evangéliumában maga Jézus ajánlja kifejezetten ezt a formát: „Ez a fajzat nem űzhető ki másképp csak imádsággal és böjttel.” (Mt 17,21)

[...]

Nem áll szándékomban ítéletet mondani; egyedül csak az Úr ítél. Nekem pusztán – számos fájdalmas tapasztalatra épülő – gyakorlati viselkedési szabályt áll szándékomban adni. A Szentlélek ellen elkövetett bűnök területén mozgunk itt. Az Úr az, aki ítél; nekünk azonban óvakodnunk kell, hogy ne essünk buta naivságok csapdájába.

[...]

Isten mindent megenged – „Nem esik le a fáról egy levél sem Isten tudta nélkül” – de Isten nem akar mindent. Istentől csak a jó származik. És nem igaz, hogy mindig létezett a jó és a rossz; vannak olyan filozófiák és vallások, amelyek ezen a téves felfogáson alapulnak, mintha a jó és a rossz a két öröktől fogva létező erő volna, ugyanazon a szinten. Nem, kölcsönösen kizárnák egymást; Dante így mondaná: „Az ellentmondás nem engedi meg.”