Az elmélyült imádság közös tapasztalata Keletnek és Nyugatnak, ám a szemlélődéshez mindkettő a saját hagyományát követve jut el. A szerző szerint a keresztény meditáció kulcsa a mantra mondása, amely által elmerülünk a csendben, s ez feltárja elménk és lelkünk végtelen szegénységét, ugyanakkor pedig rávilágít, mennyire függünk valaki mástól.

John Main (1926–1982) élete első szakaszában a Távol-Keleten szolgált a brit hadseregben, majd nemzetközi jogot tanított a dublini Trinity College-ban. Bencés szerzetes lett, és az általa vezetett montreáli perjelségben meditációs központot hozott létre. Itteni munkája során bátran és szabadon nyúl azokhoz a keleti tapasztalatokhoz, amelyek segítik a keresztényeket saját tradíciójuk megértésében.

Hadd adjak néhány nagyon egyszerű és praktikus tanácsot a meditációhoz. Ahhoz, hogy jól tudj szemlélődni, kényelmesen és nyugodtan kell ülnöd, de nem hanyagul. Amennyire lehet, próbálj meg egyenes háttal ülni. A hajlékonyabbak és elszántabbak ülhetnek a földre is keresztbe tett lábakkal. Ha székre ülsz, olyan válassz, amelynek a támlája egyenes, a karfája pedig kényelmes. Lélegezz nyugodtan és egyenletesen. Tested minden izmát lazítsd el. Aztán elmédet hozd testeddel összhangba. Elméd legyen nyugodt, lelked békés – éppen ez a legnehezebb a szemlélődésben. Nyugodtan ülni könnyű, de a szemlélődés igazi feladata, hogy elérjük a test, az elme és a lélek harmóniáját. Ezt értjük Isten minden értelmet felülmúló békéje alatt.

[…]

Lelkének felfedező útján járva az ember eljut saját teremtő középpontjába, ahonnan a Szentháromság túlcsorduló szeretete kisugározza és megújítja az emberei lét lényegét. Az ember saját lelkét csak az Egyetlen Lélek fényében találhatja meg teljesen, éppen úgy, ahogy embertársainak szeretete is erőt ad és kiteljesíti őt, s csak annyira tudja megismerni önmagát, amennyire engedi, hogy mások megismerjék őt. Ahhoz, hogy önmagát lássa, az embernek egy másik emberre kell tekintenie, mert a saját egyéniséghez a másik másságán keresztül vezet az út. Nem elég azonban elméletileg egyetérteni a fentiekkel, bár a Szentlélek vezetésével racionális oldalról is elindulhatunk a Lélekben való újjászületés útján. Elvezethet bennünket lelkünk megismerésére és határainak kiterjesztésére, de önmagában semmilyen elméleti megismerés nem ér fel igazi énünk megtapasztalásával. Semmiféle intellektuális önelemzés nem helyettesítheti a lényünk legmélyéről fakadó önismeretet. Sokféle hagyomány sokféleképpen megfogalmazta már, mi is az imádság célja. Én előzetesen csak egyetlen célt javaslok magunk elé tűzni, mégpedig azt, hogy szemlélődésünk csendjében, a Másikra való odafigyelésben, türelmes várakozás során találjuk meg saját lelkünket.