Ez a könyv arra az evangéliumi türelemre tanít, amely egyszerre tudatosítja saját felelősségünket, a másik ember szabadságát, és bízik Isten Lelkének teremtő és megújító erejében. „A kísérő segít a másik embernek, hogy – túl minden sebesülésen és ellenálláson – megszülessen önmaga számára, a saját valódi énje számára. A kísérő elkísér, vagyis a másik mellett halad, ugyanazon az úton. Figyelmeztet az akadályokra és segít őket elkerülni. Nem előzi meg a másikat, még csak nem is követi. Saját személyes útja általában nem is hasonlítható az övéhez. Minden út szigorúan egyedülálló.”

A spirituális kísérő egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy megtanítsa a testvérnek, hogy állhat a megfelelő helyre, készséges és odaadó, vég nélküli várakozással. Isten mindig igen közel van hozzánk, nem is közel, hanem bennünk, a szívünkben, a szívünk szívében. Mi vagyunk másutt, néha egészen távol, azt a helyet keresve, ahol azonban sokkal nehezebb vele találkozni. Szent Ágoston már panaszkodott erről, amikor, felidézve életét, ezt mondja: „… későn gyulladt fel szereteted bennem. Íme belül voltál – intimior intimo meo –, én pedig kívül és kint kerestelek”. Jean Ruysbroec pedig megjegyzi, hogy az Atya és a Fiú szeretete, „belülről kifelé halad bennünk”. Miért fürkésszük olyan szorgalmasan a látóhatárt, ha Isten majd a belső élet tájain tűnik fel?
Thomas Merton egyik utolsó művében bemutatja a misztikust, amivé szerinte a tökéletes szerzetesnek válnia kellene: olyan ember ez, aki eljutott a fully born, a „teljes megszületés” állapotára. Ez a kép tömören összefoglalja mindazt, amiről az imént beszéltünk. Thomas Merton még hozzáteszi, hogy ez a célja annak, amit ő – azzal a merész kifejezéssel, amelyet bizonyos pontig mindenképpen helyeselhetünk – „szerzetesi terápiá”-nak is hívhatunk, feltéve, hogy semmi sem ellenkezik tevékenységével és eredményeivel. Az ilyen terápia célja, hogy eljuttassa az embert a teljes megszületésig, embersége teljességének integrációjáig. „A fully born ember – írja Thomas Merton – tökéletes belső tapasztalattal rendelkezik életéről. Belső magja alapján teljesen és hiánytalanul felfogja azt.” „Belső magja”: a lelkivezetésben főleg erről lesz szó. De hogyan lehet felismerni? Hogyan érjünk el hozzá? Hogyan élhetünk e belső mag szerint? Mihelyt elér valaki önmagában e belső maghoz, amely valódi énje, könnyedén, mintegy természetesen, fölösleges szenvedés nélkül tud elválni felületes énjétől, mivel megérzi, hogy addig ismeretlen teljességhez jutott el, amely képes megrengetni az életét.