Szerző: Anselm Grün & Alois Seuferling
Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-963-92267-1-5
Kiadó: Bencés Kiadó
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 128
Méret: 105x185 mm
Kötés: puhafedeles
1890 Ft
Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!
Sokakat foglalkoztat manapság, hogy miként élhetnénk harmóniában a teremtett világgal. Anselm Grün és Alois Seuferling könyve arra a felismerésre épül, hogy ez a vágy (ahogy ők nevezik: teremtés-lelkiség) már nagyon egyértelműen megjelenik a korai szerzetesség szövegeiben is.
A könyv elsősorban Szent Benedek Regulája alapján vizsgálja a keresztény ember felelősségének lehetőségét az élet különböző területein: az imádságban, a vezetésben, a tárgyi világhoz való viszonyban, a gazdasági életben, a szexualitásban, a szenvedésben, és az élet sok más, érzékeny területén.
A teremtés-lelkiség központi mozzanata a dolgok iránti
tisztelet. A tisztelet érzékeli a teremtés titkát, annak szentségét. Tisztelet
nélkül az élet unalmas és jelentéktelen. Egy zsidó gondolkodó, Abraham J.
Henschel azt mondja: „Vásártérré válik a világ, ha elveszted a tiszteletet, és
figyelmes büszkeségét lanyhulni engeded.” A tisztelet meghajol a nagy és szent
előtt, és képes csodálkozni.
Tisztelet nélkül minden banálissá válik. Többé nincs titok, semmi, amit az
ember ámulva csodálhatna. A tisztelet annak a kulcsa, hogy Istent a dolgokban
felfedezzük, a dolgokra figyeljünk, és elővigyázatosan bánjunk velük. „Ez a
forrása az isteni előtti csodálkozásnak és elcsendesedésnek, ez a vallásos
alapélmény.” Goethe úgy véli, hogy minden igazi vallásnak feladata a
tiszteletre nevelés. Ez döntő ismertetőjegye az ember emberségének. Romano
Guardini pedig így vélekedik a tiszteletről: „Aki tiszteli a dolgokat, az
lemond arról, amit különben szívesen tesz, tudniillik hogy birtokba vegye és
saját céljaira használja őket. Ehelyett hátralép, távolságot vesz. Ezáltal
szellemi tér jön lépre, amelyben az, ami tiszteletet érdemel, felemelkedhet,
szabadon jelen lehet és világíthat.”
[…]
A gondosságot Benedek leírhatná úgy is, mint figyelmességet (custodire) az élettel szemben: a nagyböjti idő az az alkalom, amikor tudatosan gyakoroljuk magunkat ebben a figyelmességben. Ezért mindenkinek azt tanácsolja, hogy „a negyven napnak ebben az idejében teljes tisztasággal élje (custodire) életét” (RB 49,2). A nagy Evagriosz Pontikosz tanítványa Cassianus szerint, akit viszont Benedek követ lelki tanításában, a lelki út célja a szív tisztasága, a puritas cordis. A szív tisztasága azt jelenti, hogy a szerzetes maradéktalanul engedelmeskedik Istennek, tiszta, áttetsző, minden tette Istenre irányul és Isten hatja át. A böjti időben a szerzetesnek tudatosabban és éberebben kell élnie, be kell gyakorolnia belső szabadságát. Figyelmesség és szabadság összetartozik. Aki figyelmesen él, aki éber, az egyben szabad is, nem más irányítja, Szent Pál-i értelemben többé nem szolgálja a bűnnek vagy a törvénynek, már nem függ semmiféle belső vagy külső elvárástól. Igazán szabad, eleutherosz, azaz oda mehet, ahová akar. És megtapasztalja a szabadságot (libertas), azaz rendelkezik önmagával, s nem más rendelkezik ővele.