Krisztus a testvérben

Szerző: Fidelis Ruppert & Anselm Grün

Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-963-92269-8-2
Kiadó: Bencés Kiadó
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 80
Méret: 105x184 mm
Kötés: puhafedeles

1890 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

A testvériességet mint az emberek egymás közötti horizontális kapcsolatát nemegyszer szembeállítják az embernek Istennel való vertikális kapcsolatával, gyakran azt a látszatot keltve, mintha a korábbi korok keresztényei kereszténységüket elsősorban a tiszta istenkapcsolatban látták volna. Napjainkban azonban végre rájöttünk: Krisztust az embertársban kell felfedeznünk és szolgálnunk.

A könyv három fejezetben fejti ki – mindegyikben Szent Benedek tanítását véve alapul –, hogyan kell Krisztust hallgatni a testvérben, Krisztussal találkozni a testvérben, illetve magát Krisztust szeretni még az ellenségben is.

Egy öreg szerzetesről azt beszélték, hogy hetven hétig úgy böjtölt, hogy hetente csak egyszer evett. Arra kérte Istent, magyarázza meg neki a Szentírás egyik Igéjét, de Isten nem nyilatkoztatta ki neki annak értelmét. Akkor így szólt magához: Lám, ilyen fáradalmat vettem a nyakamba, és nem használ semmit. Ezért most elmegyek a testvéremhez, és tőle kérek felvilágosítást. Ám amikor útnak indulva bezárta az ajtót, az Úr elküldte hozzá egyik angyalát, aki ezt mondta neki: „A hetven hét, amelyen végigböjtöltél, nem vitt közelebb Istenhez: most azonban, hogy megaláztad magad, és elindultál testvéredhez, megbízást kaptam: jöjjek el, és magyarázzam meg neked a szentírási helyet.” És miután elmagyarázta neki a dolgot, amelynek értelmét kereste, eltávozott tőle.

Ez a szöveg az alázatot jelöli meg annak föltételéül, hogy a testvérben meghalljuk Krisztust. Nem könnyű alázatos hittel a testvérhez indulni, hogy általa Krisztus szóljon hozzánk. Olyankor megyünk egy másik emberhez, amikor bízunk benne, és tapasztaljuk, hogy a vele folytatott bizalmas beszélgetés a javunkra válik. Kiönthetjük a szívünket, a másik meghallgat, és tanácsot ad. Napjainkban sokan vágynak ilyen beszélgetőtársra, és sokan panaszolják, hogy senki nincs, akiben megbízhatnának. Nyilvánvaló: a bizalom a személyes beszélgetés alapföltétele. A szerzetesek mégis az alázatot és az engedelmességet említik annak előfeltételeként, hogy a másik emberben Krisztust halljuk. Az alázat azt fejezi ki: bízom abban, hogy a másik által Krisztus szólhat hozzám.

[…]

Krisztusban az ellenséget szeretni tehát azt jelenti, hogy először önmagunkban szeretjük azt az ellenséget, akit Isten nekünk szánt, de akivel Krisztus – kereszthalála által – kiengesztelt minket, amikor magában egyesítette az ellentéteket: Istent és a gonoszt, Istent és a bűnt. Aki engedi, hogy Krisztus keresztje kibékítse önmagával és saját árnyékszemélyiségével, a benne rejlő ellenséggel, az azt az ellenséget is képes szeretni, akivel az embertársban találkozik. A külső ellenség eszébe juttatja a belsőt, és így megkísérli elfogadni és szeretni, nem saját erejéből, hanem Krisztus kiengesztelődést szerző szeretetének erejéből, amely bennünket is kiengesztelt önmagunkkal.

Az ellenség szeretete nagy kihívása korunknak. Ha nem leszünk képesek szeretni az idegent és az ellenséget, akkor egyre inkább belebonyolódunk a barát és az ellenség szembeállításába, aminek végkimenetele állandó konfrontáció és egyre mélyebb hanyatlás lesz. Csak az a közösség képes fennmaradni, amely megszívleli Jézusnak, az ellenség szeretetére szólító parancsát. A tartós béke egyetlen útja az ellenségszeretet.

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

 

Mit vettek még, akik ezt vették?