Pietrelcina olasz mezővárosában született 1887-ben. A keresztségben a Ferenc nevet kapta. Csendes, szófogadó fiú volt. Már gyermekkorától tudatosan készült a szerzetesi életre. Reggelenként szentmisére ment, este pedig szentségimádást végzett. A gimnáziumban is szorgalmasan tanult. Tudta, hogy ez a legjobb előkészület – az ájtatosság gyakorlataival együtt – a kapucinus hivatására.

Beöltözése után Pio (Pio= vallásos, jámbor) testvér lett. Példamutató hűséggel tartotta meg a rend szabályait, és törekedett a lelki élet magaslataira. Betegsége miatt egy időre hazakerült, de tanulmányait folytatta. Az ifjú kapucinus 23 éves volt, amikor pappá szentelték.

1911. szeptember 7. óta kezein megjelentek Jézus sebhelyei. Ez a jelenség hetenként ismétlődött 1918-ig. 1915. október 10-én pedig testén láthatóvá váltak Krisztus sebei. Csaknem minden héten elszenvedte Üdvözítőnk töviskoronázásának és megostorozásának gyötrelmeit. Titokzatos betegség is kínozta; látása megromlott. 1918. szeptember 20-án valami titokzatos jelenség átszúrta a szívét. Fájdalmai szinte elviselhetetlenné váltak. Az Úr nyilván nem csupán kitüntetni kívánta sebhelyeivel. Az áldozat és engesztelés csak kivételesek számára fenntartott közbenjárását kívánta tőle mindazokért, akik távol állnak tőle, sőt szeretetét csak gyalázkodásokkal viszonozzák, és Szent Szívét bűneikkel keserítik. Mindezt tudatosan vállalta is. Saját maga írta, hogy bár iszonyúan szenved, mégis ragaszkodik hozzá. Jól tudta, hogy egyetlen lélek is többet ér, mint az egész világ – hiszen örök élet várományosa.

Kolostorában nem csupán a város, San Giovanni Rotondo lakosai keresték fel, hanem hamarosan Olaszország minden részéből, sőt más országokból is áramlottak hozzá, mintha a lelkek mélyére látott volna! Sokszor tárt fel olyan eseményeket megdöbbent gyónói előtt, amelyekről vagy hallgatni kívántak, vagy már meg is feledkeztek róluk. Mindemellett a páter – Jézus hűséges követőjeként – alázatos maradt mindvégig. Nemcsak fájdalmait viselte el szó nélkül, hanem egyéb megpróbáltatásait, a mellőzéseket és gyanúsítgatásokat is. Három orvos egybehangzóan igazolta természetes úton meg nem magyarázható sebeinek állandósult vérzését.

A csodás események egyre szaporodtak. A páter lelkének mécse bevilágított az emberek lelkébe, s ott feltárta a takargatni akart bűnök szennyét. A kétszínűeket azonnal leleplezte, keményen bánt velük, hogy észre térítse őket. 1960. augusztus 10-án mutatta be az aranymiséjét hatalmas tömeg előtt. Testileg azonban megrokkant, 1968-ban már tolókocsiban tudott közlekedni. Lelki ereje mindvégig töretlen maradt. 1968. szeptember 22-én misézett utoljára. Temetésén mintegy százezren vettek részt. Nyolc kilométeres menet kísérte el az egyszerű szerzetest utolsó útjára.

II. János Pál pápa 1999. május 2-án boldoggá-, majd 2002. június 16-án szentté avatta. Ünnepe: szeptember 23.

• Pio atya élete
• Padre Pio igazi arca
• Pater Pio imáiból
• Pio atya rózsafűzére
• Imádság Jézus Szent Szívéhez
• Kilenced Jézus Szívéhez
• P. Pio fohászai
• Pater Pio reggeli imája
• Paratus sum, Domine!
• Minden kegyelem Anyjához
• II. János Pál pápa imája