A szentek közösségének legvitatottabb alakja Szent Filoména. Létezésének elsődleges bizonyítéka, hogy a római Priscilla temetőben találtak három fedőcserepet, melyekre rá van festve: „Béke veled, Filoména”. A fedőcserepek temetői urnát takarnak a szent földi maradványaival.

Jézusról nevezett Mária Lujza (1799-1875) harmadrendi domonkos feljegyezte „Kinyilatkoztatások” címmel, hogy arra kérte Szent Filoménát, tárja fel neki látomásában élettörténetét és vértanúságának körülményeit. Ezt a magánkinyilatkoztatást az Egyház is jóváhagyta. A látomás szerint Szent Filoména egy görög (tartománybeli) király leánya volt. A király feleségével együtt a keresztény hitre tért. Filoména január 10-én született (a szöveg évet nem tüntet fel), s amikor 13 éves lett, a gyermekleány örökös szűzi fogadalmat tett.

Diocletianus császár szerelemre lobban Filoména iránt. Amikor a leány visszautasította az ajánlatot, kínzásoknak vetette alá. a látomás leírja Filoména megostorozását, amely után csodálatosan meggyógyult; vízbemerítését, amikor széttört a horgony; lenyilazását, amikor eltérültek a nyílvesszők; végül lefejezését, ami délután háromkor történt. Szent Filoménát ezért ábrázolják két horgannyal, három nyílvesszővel, egy pálmaággal és virággal, mely szimbólumok a szent vértanúságának eseményeit jeleníti meg.

Filoména tisztelete 1802. március 25-én indult meg, amikor a priscillai temetőben megtalálták földi maradványait, melyben sötét és megszáradt vér volt látható – ez pedig csak egy mártír vére lehet. Jézusról nevezett Mária Lujza nővér látomásait 1833-ban ismerték el hivatalosan. Szent Filoména tisztelete elsősorban Olaszországban és Franciaországban terjedt el.

• Szent Filoména
• Szent Filoména rózsafüzére
• Fohászok
• Szent Filoména csodái
• Litánia
• Szent Filoména pártfogása
• Kilenced Szent Filoménához