A Szűzanya együttérző szívvel kísérte végig szent Fia életútját, osztozott szenvedéseiben. Mindenkinél jobban átélte Jézus fájdalmait, keresztútját, kínszenvedését. A hét tőr, a hét gyötrelem: 1. Simeon jövendölése; 2. Az Egyiptomi menekülés; 3. A tizenkét éves Jézus háromnapi keresése; 4. Elfogatás az Olajfák-hegyén, elítélés, keresztút; 5. Mária a kereszt alatt; 6. Levétel a keresztről; 7. A sírba tétel.

A hét fájdalom ünnepét a szervita rendnek köszönhetjük, mely a Fájdalmas Szűz tiszteletére alakult (1233). XI. Ince pápa 1688-ban engedélyezte a szervita rendnek, XIII. Benedek pápa 1727-ben, VII. Piusz pedig 1814-ben az egész egyházban kötelezővé tette a Fájdalmas Szűzanya ünnepét, és a nagypénteket megelőző péntekre tette. X. Piusz pápa szeptember 15-re helyezte az ünnepet.

A Szűzanya szenvedéseiről való elmélkedés erőt adhat nekünk a földi szenvedés elviseléséhez, de imádkozzuk azzal a keresztény hittel, hogy Krisztus legyőzte a világot, a bűnt. A fájdalmak férfia és a Mater Dolorosa, a Fájdalmas Anya immár a mennyei dicsőségben vár minket, s addig sem hagy magunkra, kegyelmével segít bennünket földi vándorutunkon.

• Történeti áttekintés
• Elmélkedés Mária hét fájdalmáról
• Litánia a Fájdalmas Anyáról
• A fájdalmas rózsafüzér
• Elmélkedés
• Imádságok
• Megy a Jézus
• Énekek