A halál olykor olyan valakit szakít el tőlünk, aki igen közel állt hozzánk, akit különösen szerettünk. Akkor sem engedjük magunkat a bánattól és a gyásztól teljesen letörni, mint akinek nincs semmi reménye.

Mély fájdalmat érzünk, s alig tudunk könnyeinknek parancsolni… De hiszen maga Krisztus is sírt, amikor barátja sírjánál állt. Fájdalmunkban forduljunk bizalommal Krisztushoz, aki ezeket a szenvedéseket maga is átélte! Ajánljuk magunkat a Szűzanyának, mert ő is sokat szenvedett, amikor szent Fiának keresztje alatt állott!

Végezetül, ne feledjük el a hozzátartozók együttérző lélekkel való vigasztalását. Mindezekben legyen segítségünkre a most kezünkben tartott imafüzet.

• Bevezető
• Elmélkedések
• Imádságok
• Rózsafüzér a megholtakért
• Litánia a tisztítóhelyen szenvedőkért
• Versek