Bíró László püspök atya ajánló sorai:

A Szentírás gyakran buzdít a megtérésre. Jeremiás próféta szólt a Jeruzsálemi Templom udvarán a néphez, és kérte őket, hogy térjenek meg, mert másként utoléri Jeruzsálemet az Isten büntetése: a Templom és a város elpusztul. Hallgatói dühbe gurultak, különösen a papok és az álpróféták – mert a Templom ellen beszélt. Talán sokan úgy gondolják, hogy a megtérés az Újszövetséghez tartozik. Mi meg vagyunk keresztelve, keresztények vagyunk, miért kellene megtérnünk?

Szent Pál megtérésének az Apostolok Cselekedetei béli elbeszéléséhez az egyik biblikus egy nagyon érthető képet használ: amikor Pál leesett a lóról, akkor összetört benne az „ego”. Igen, ez a megtérés, amikor összetörik az „ego”, és már az Isten vezetése igazítja az életünket. Pál, amikor szakított az ószövetségi kultusszal és legalizmussal, akkor új életet kezdett. Megtapasztalta, hogy a szabadságra vagyunk meghívva. A megtért ember nagy élménye az elnyert szabadság. Pál apostolnál ezt az első megtérést újabb megtérések követték. Szembetalálta magát a rabbinikus hagyományt követők gyanakvó tekintetével, ugyanakkor a keresztény közösségek bizalmatlanságával is. Ekkor nehéz volt számára a „szabadságra vagyunk meghívva” gondolat megélése. Az első megtérés felszabadító élményét, hogy újra megélhesse – visszautasítások, hajótörések, bilincsek közepette is – újabb Istenhez fordulás, a megtérés mélyebb valóságának a megélése tette lehetővé. A megtérés nem egy egyszeri esemény a hívő ember életében, hanem szüntelen feltétele az előrehaladásnak, a kitartó hűségnek.

Listár István könyve bátorításként íródott, hogy ne fáradjunk bele a hűségre törekvésbe, valamint a hitből fakadó szabadságunk ne szürküljön el, hanem életünknek egyre mélyebb tapasztalata lehessen. Egyházunk ne színtelen, szomorú arcú intézmény, hanem eleven közösség legyen a jelen társadalmunkban!