A pap igehirdető szolgálatában mindig kiemelkedő feladat volt a vasárnapi prédikáció. Vasárnap Krisztus Urunk feltámadásának emlékezete, a megváltás ünnepe, Isten megváltó szeretetének az összefoglalása, előrevetítése a végső beteljesedésnek, amikor Isten lesz minden mindenben (vö. 1Kor 15,28), amikor dicsőségben megjelenik az, aki a Jelenések könyvének látomása szerint „a kezdet és a vég” (Jel 1,8). Krisztus egyháza ezt a vasárnapi misztériumot ünnepli minden eucharisztikus áldozatban; a vasárnapi szent liturgia az egyházközség híveinek az egyetemes egyházzal, a szentek közösségével végzett hálaadó ünneplése. A vasárnapi prédikációnak különösen az a célja, hogy nevelje a híveket az evangéliumi életre, a Krisztussal való egységre, az örök élet elnyerésére. Ennek lehet kiindulópontja a liturgiai olvasmányok rendje, az apostoli és evangéliumi szakaszok. A bizánci egyház olvasmányos rendjét igen régen állították össze, az akkori emberek gondolkodásmódjának megfelelően. A latin rítusban a II. Vatikáni Zsinat óta hároméves ciklusban váltakoznak az olvasmányok, ez több lehetőséget ad a Szentírás megismerésére és a keresztény nevelésre.

Ez a kötet a vasárnapokon és változó ünnepeken mondott beszédek első részét tartalmazza. Adja Isten, hogy a feltámadt Üdvözítő öröme erősítse hitünket és szeretetünket Urunk, Jézus Krisztus és az ő egyháza iránt.