Adalbert Stifter a 19. századi osztrák irodalom egyik legnagyobb prózaírója, kettős tehetséggel megáldott író-festő. Kevesen tudják olyan varázslatosan megjeleníteni a világ kétarcú természetét: a nyugodt napsugaras tájat, a hirtelen kitörő vihart, a pusztító jégesőt, vagy tűzvészt, a hófedte magas hegyek csodás és félelmetes világát, mint ő. Az embereket is jó és rossz tulajdonságaikkal együtt ábrázolja.
A kötetben nagyrészt a hegyi falvak, az író szülőföldjének világa jelenik meg hús-vér emberi hősökkel, mint a ravasz szurokégető; jószívű gyermekek; kapzsi, gazdag parasztgazda; jámbor, jószándékú lelkész; cipőire büszke suszter; vadóc cigánylányka; mindentudó nagymama; becsületes katonatiszt; megháborodott bécsi nyugdíjas; különc várúr.

A látszólag hétköznapi események az egyének számára fontossá válhatnak, sőt néha egészen más irányt szabhatnak a sorsuknak. Miért éppen Színes kavicsok? A valóban szokatlan cím az író gyűjtőszenvedélyére vezethető vissza, amelyről Bevezetőjében szól. A különleges kövek furcsa alakjukkal, csodás színükkel a történetek helyszínére, vagy szereplőinek egy-egy jellemző vonására utalnak. A közölt elbeszélések először bécsi folyóiratokban jelentek meg egészen más címekkel, amelyeket érdekességént szintén feltüntettünk.

A Színes kavicsok Adalbert Stiftert, a mesélőt mutatja be a hazai olvasóknak. A könyv minden „köve” egy-egy rejtélyes és megfejtésre érdemes történetet takar.