Az egyházatyák korában (III–VII. sz.) és a kora keresztény századok tanúságának mindenképpen hitelt adó középkorban egyaránt vallották, hogy a gnoszticizmus volt az a szellemi áramlat a Katolikus Egyház életében, amely a keresztény tanítás tisztaságát be akarta szennyezni és ezzel elindítója lett minden szakadásnak.

A Nagyegyház a gnoszticizmus beszüremkedéseinek radikálisan ellenállt, mivel annak lényegét a krisztusi „örökség”-től idegennek tartotta. A gnosztikus mesterek a Nagyegyház örökségét, az apostoli hagyományt saját eszmevilágukban feldolgozták, így tartalmát szétszaggatták és kilúgozták, lényegében meghamisították. A tömegeknek hirdetendő egyetemes érvényű isteni kinyilatkoztatás helyett a kisszámú kiválasztottaknak, az intellektuális igényű elitnek ígérték és biztosították az üdvösséget adó tudás (=gnózis) ismeretét.

A könyv témája különösen aktuális ma a gnosztikus eszmékből táplálkozó New Age mozgalom terjeszkedése során. Többek között ezért is fontos ennek az eszmeáramlatnak az alaposabb megismerése.