Hans Christian Andersen a dán irodalom világszerte legismertebb alakja. Írt verseket, regényeket, novellisztikus történeteket, útirajzokat, világhírnevét azonban az általa kezdetben kevésbé becsült meséivel vívta ki.

Meséi mellett azonban felnőtteknek szóló elbeszélései is világszerte ismertek, ám itthon az utóbbi évtizedekben kevésbé kerültek az olvasóközönség elé. Bár időnként a novellái is közel állnak a mesék világához, Andersen az Isten életet formáló kezét és teremtő leheletét érezte minden tárgyon élőlényen, amely őt körülvette. Talán éppen a költőiségnek ez a legtisztább forrása, valamint a szépségbe és jóságba vetett bizalom hat napjainkban is varázslatos erővel az olvasóra, hiszen az ember az életet mindig csodának fogja érezni. Néha szépséges, máskor szörnyűséges csodának, de mindig csodának.

A kötet ezeket a mára már kissé elfeledett novellákat adja közre, melyek időn és határokon túl hirdetik: a szeretet mindig győzedelmeskedik a világ összes szenvedése, baja és kilátástalansága ellenére.