Szalézi Szent Ferenc korának kiváló értelmezője volt, aki új módon „szomjazott Isten után”, és „rendkívüli lelkivezető” volt, aki segíteni tudott az embereknek, hogy szívükben keressék az Urat, és megtalálják Őt a szeretetben. Így jellemzi Ferenc pápa Szalézi Szent Ferencet a Totum amoris est című apostoli levelében, amelyet az egyházdoktor, az újságírók és kommunikátorok védőszentje, a száműzött genfi püspök halálának 400. évfordulója alkalmából írt.

A pápa Szalézi Szent Ferenc korunknak hagyott örökségéről elmélkedve „rugalmasságát és előrelátó látásmódját” megvilágosítónak találja. A 17. század elején Párizsban a szent életű püspök – akit XVI. Benedek emeritus pápa egykor „apostolnak, prédikátornak, írónak, a cselekvés és az imádság emberének” nevezett – „világosan érzékelte, hogy az idők változnak”. Talán „soha nem gondolta volna, hogy ezek a változások ekkora lehetőséget jelentenek az evangélium hirdetésére. Isten igéje, amelyet ifjúkorától szeretett, most új és váratlan távlatokat nyitott meg előtte egy gyorsan változó világban. „Ugyanez a feladat vár ránk most a korszakos változások időszakában is” – mondja a pápa.