Prohászka Ottokár (1858–1927) székesfehérvári püspök kora magyar katolikus gondolkodásának és közéletének egyik meghatározó alakja, s a nemzeti keresztény újjászületés legnagyobb szószólója volt. Gondolkodóként, teológusként és filozófusként a modern katolicizmus eszméit fogalmazta meg, közéleti emberként, országgyűlési képviselőként és újságíróként a keresztény szellem társadalmi megvalósítására törekedett.

A szociá­lis apostoli elhivatottságú püspök egyik jellegzetes fogalma a „gyakorlati kereszténység” volt. Ezzel a lelkülettel mutatott rá kora égető problémáira, és sürgette ezek megoldását a kereszténység szellemében. A jelen kötet ilyen jellegű megnyilatkozásaiból ad válogatást, amelyben olyan fontos kérdésekről kapunk iránymutatást, mint amilyen többek közt a gyermekek erkölcsi nevelése, a nemzeti ipar szükségessége, a liberalizmus értékelése vagy az értelmiség és a vallás viszonya. A kötetet minden, a kereszténység közéleti szerepe és morális tanítása iránt érdeklődő olvasó figyelmébe egyaránt ajánlhatjuk.