Bemutatjuk a nagy sikerű Adventi Kresz  „testvérét”: e könyvecske nyomán adventben karácsonyig abc-rendben sorra kerül lelkünk legtöbb fontos érzése, rezdülése, egy-egy gyönyörű, elmélkedésre késztető fotóval.

No de miért éppen az ábécé?
Az iskolában ezt tanultuk meg először. Büszkén soroltuk a betűket, és nem is sejtettük, hogy mekkora kincs birtokába jutottunk. Adventi utunk jelzőtáblájaként most ezt a kincset használjuk fel, amelynek értékére Anthony de Mello kis története is szépen rávilágít:
Egy szegény paraszt késő este, a piacról hazafelé vette csak észre, hogy nincs nála az imakönyve. Ráadásul kocsijának kereke éppen egy erdő közepén ki is esett. Mélységesen elszomorodott, hogy a nap anélkül múlik el, hogy imádkozna. Ezért aztán a következő imát mondta:
– Uram, nagy butaságot csináltam. Imakönyvem nélkül indultam el otthonról, az emlékezetem pedig olyan rövid, hogy egyetlen imát sem tudok könyv nélkül. Ezért a következőt fogom tenni. Elmondom lassan az ábécét ötször, s Te, aki minden imát ismersz, össze tudod rakni a betűkből azokat az imákat, amelyekre én nem emlékszem.
Erre az Úr azt mondta angyalainak:
– Az összes ima közül, amit ma hallottam, kétségkívül ez volt a legjobb, mert ez egyszerű és komoly szívből fakadt.