Diósi Dávid könyve, önálló szellemi vonalat követő liturgikus teológiai írás, örömteli újdonság a magyar liturgia-teológiai palettán, és teológiai tanárként sokat tesz azért, hogy az istentisztelet – csúcs és forrás (SC 10) – tanulmányozása, ne pusztán a „gyakorlati tanszék” dolga legyen. Írásával visszahelyezi a liturgiát és a liturgikát a teológia szívébe, sőt azt a teológia forrásaként tekinti. Mondandóját tágasabb horizonton helyezi el, ahol a vallástörténet, szociológia, lélektan, filozófia és szisztematikus teológia kontextusában, tiszteletet parancsolóan széles szakirodalmi háttérrel és szellemi nyitottsággal értekezik a keresztény istentisztelet lényegéről. Könyve nemcsak a liturgiatudományt művelők magyar közösségét sarkallja további gondolkodásra, hanem minden igényes, a hitében elmélyedni kívánó olvasónak valódi szellemi izgalmakat, gazdagodást nyújt.

• Előszó (Fehérváry Örs Jákó OSB)
  Liturgia: a kultikus találkozás „színtere”
  Liturgia: kommunikációs esemény
  Liturgia: Részesedés az isteni életben
  Liturgia: Isten nevének a megszentelése
  
  Liturgia: Időzés Isten dicsőségének vonzásterében
  Liturgia: A teremtés „záróakkordjának” „előjátéka”