A szerző, Horváth Sándor domonkos szerzetes, korának nemzetközi mezőnyében is elsőrangú és kiváló tudós így írt 1929-ben műve megírásának céljáról:

„Ennek az írásnak a kiadásában az a meggyőződés volt mérvadó, hogy Szent Tamásnak joga van hallatnia hangját minden világnézeti kérdésben. Ez a jogosultság azonban gondolatvilágának azon a túlcsorduló mértékén nyugszik, ami semmiképpen sem használhatatlan logikai egyetemesség, hanem egy teljes, rendkívül gazdag metafizikai szintézis. Egy ilyen világnézeti kérdés a tulajdonjog, melyről az utóbbi évtizedekben sok szó esik, és amelyet különböző szempontok alapján világítanak meg”.

Művének pedig ez az alapeszménye:

„A földi javak igazi és teljes értékű tulajdonosa a Teremtő Isten. Az embernek csak mint az ő képmásának van részesedett tulajdonosi felhatalmazása. A földi javakat a Teremtő szándékai szerint kell kezelnie. Ez az első és legfontosabb korlátja, határa az ember tulajdonosi jogainak és kötelességeinek.”