Szent Teréz utolsó írott műve: alapításainak könyve. A jelen kötet 1567-től 1571-ig öleli föl alapításait. Izgalmas, kalandos történeteket olvashatunk egy-egy alapítás kapcsán. Ízelítőt kapunk Szent Teréz életre valóságából és humorából is, ahogyan a kihívást jelentő helyzetekben viselkedik. Istennel együttműködve nem ismer lehetetlent. Zömében az erős Szent Terézt látjuk, de időnként találkozhatunk a gyönge Szent Terézzel is, aki rászorul mások lelki támogatására, az anyagi segítség mellett.

Elbeszéléseit időnként megszakítja, és lelki tanácsokat ad. Aki nem él kolostorban, ne sajnálja, mert a maga helyén és hivatásában minden szükséges kegyelmet megkap az üdvösségéhez. Példákat is hoz fel Szent Teréz olyan papokról, akiket elöljáróik különféle szolgálatokkal terhelnek meg, és még saját maga is elcsodálkozik, hogy engedelmességük révén mennyi kegyelmet kapnak, annak ellenére, hogy alig van idejük egyedül lenni az Úrral. Ha elfogadjuk, hogy állapotbeli kötelességeink teljesítése közben is velünk van az Úr, s közben egy-egy kis időt egyedül Ővele töltünk, akkor a szolgálat örömében részesülhetünk. Így mindannyian imádkozhatjuk Szent Terézzel: „Menjünk együtt, Uram! Ahol Te vagy, ott akarok lenni én is, amerre jársz, arra akarok járni én is!” (TÚ XXVI)