Miklós püspök, az európai kultúra jó ismerője és kedvelője látta, hogy a háború utáni, válság sújtotta Európa és annak szellemi elitje egyre jobban eltávolodik Krisztustól. Ezért a hétköznapi, egyszerű emberekhez fordult. A levelek címzettjei is nagyobb részt ilyenek: hivatalnokok, tanítók, kereskedők, katonák, a háború veteránjai, Szerbiában új hazára lelt orosz menekültek. Néhány esetben papok, írók, külföldi előkelőségek.

A leveleket átjárja a Szentírás, elsősorban az Evangélium alapos ismerete. A kétkedő, kapaszkodót kereső embernek fel akarja mutatni a kísértésekből és a kétségbeesésből kivezető utat: az emberszerető, megmentő, üdvözítő Krisztus alakját. Egyes levelek úgy hatnak, mint pontos látlelet a bajról. Mások mint gyógyír a betegségre, vagy ébresztő a csüggedt, kábult lélek számára. Számos esetben igen egyszerű tanácsokat ad: olvasd a Szentírást, tarts bűnbánatot, ne feledkezz meg a rászorulókról. Máskor rámutat a bűn okára és természetére, ezzel ösztönözve az üdvös fordulatra. Van, akit keményen megfedd, korhol, de senkit sem utasít el. Szavai friss levegőt, fényt hoznak.