Sophronius Eusebius Hieronymus, vagyis Szent Jeromos sokak szerint nem csak az egyik legellentmondásosabb személyiség az egyházatyák közül, de még a szentek közt is alig akad hozzá hasonlóan nehéz, hatalmas erényekkel megáldott, ugyanakkor számos emberi gyengeséggel küszködő természet. Ám ha kellett, tudását és írásművészetét az apostoli tanítás és az Egyház egysége védelmének szolgálatába állította. Heves emberi alkata ellensúlyozásaként szigorúan böjtölt, remeteként, szerzetesként önmegtartóztató életet élt, de amilyen szigorú volt önmagához, sokszor ugyanolyan kérlelhetetlen volt másokkal szemben is.

Az ebben a kötetben közreadott hét vitairata ezt a szigorú, kérlelhetetlen arcát mutatja meg. Bizonyos részek a hangnemük miatt alighanem megütközést keltenek a mai olvasóban, ám a gyakran ironikus stílus ellenére elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy ezek a vitairatok a korabeli keresztények számára rendkívül fontos kérdésekkel foglalkoztak, és beláthatatlanul nagy hatást gyakoroltak a későbbi keresztény írásművészetre és gondolkodásra. Többségük most először jelenik meg magyar fordításban – Szent Jeromos halálának 1600. évfordulójára.