Szerző: Michele Molineris
Kategória: Füveskönyvek
ISBN szám: 978-963-94558-5-6
Kiadó: Don Bosco Kiadó
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 400
Méret: 140x200 mm
Kötés: puhafedeles
2160 Ft
Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!
Don Boscoval napról napra haladva megismerhetjük lelkiségét, mely lelki és szellemi erőt ad a mindennapokra. Ebben a kötetben olyan apró történeteket gyűjtöttünk össze, melyek a maguk egyszerűségükben is közel visznek bennünket Don Boscohoz.
Csodálatos egyéniségét, lélekjelenlétét, rendkívüli műveltségét, családias közelségét, jóságát látjuk magunk előtt, ami mágnesként vonzotta környezetét, de hatást gyakorolt ellenségeire is.
Ez a könyv nem Don Bosco életrajza, mégis megtörtént esetek hiteles leírásai. Mindegyik egy gyöngyszem, napjaink kísérője, lámpás a megszokott szürkeségben. Úgy érezzük, mindennap velünk van. Az apró történetekből kicsendül mennyire szerette Istent és barátait.
Ez Szent?
Beaulieu asszony, akinek volt szerencséje személyesen megismerni Vianney Szent Jánost, az ars-i plébánost, úgy gondolta, ezzel világos fogalmakat alkotott arról, hogy milyen is egy szent.
Amikor Don Bosco Nizzába látogatott, a hölgy azt hallotta, hogy egy szent érkezett a városba. Mivel már a hírből ismerte, szeretett volna személyesen is találkozni vele. Kívánságát megosztotta egyik barátnőjével, aki el is vitte abba a házba, ahogy Don Bosco éppen ebédmeghíváson volt. Don Bosco az asztalfőn ült, a hölgy és a barátnője az asztal másik végén kapott helyet. A mindig szelíd Don Bosco megemelte poharát, hogy koccintson a ház urával. A gesztus szinte megbotránkoztatta Beaulieu asszonyt.
– Ez az ember egy Szent? – gondolta magában csalódottan.
Az ebéd végeztével bemutatkozott Don Boscónak, és elhalmozta bókjaival, ám Don Bosco mosolyogva így szólt:
– Emlékezzünk, Hölgyem, mit is mondott Szent Pál: „Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent az Isten dicsőségére.”
A derék hölgy megértette az utalást, s nem is kellett több, hogy ő maga is szentként tisztelje Don Boscót. Hamarosan szalézi munkatárs lett, s már három évre rá elmesélte ezt a történetet Don Alberának, miként előzőleg már többeknek is.
[...]
December 28. Nem olyan súlyos, mint hiszik
1883. április 28-án este Don Bosco nagy vigaszt nyújtott egy párizsi nemes családnak.
Du Plessis asszonynak volt egy épp csak 26 hónapos unokája, akit veszélyes szövődményekkel járó erős köhögés kínzott, amely az orvosok szerint a szomorú végre utalt.
A nagymama, De Combaud úrnő révén ígéretet kapott Don Boscótól arra, hogy meglátogatja a kislányt. Du Plessis asszony maga ment el hintóján Don Boscóért és titkáráért. A palotában a kis beteg szüleit bánatukba temetkezve találták. Don Bosco, amikor a kicsi ágyához vezették, elmondott egy rövid fohászt, aztán a rokonokat és a jelenlévőket imára hívta.
Amint imádkoztak, Don Bosco hirtelen megállt, és Du Plessis úr felé fordulva ezt mondta:
– Nem elég, hogy a többiek imádkoznak, ezt kell tennie a kislány édesapjának is.
Aztán a kis beteg nyakába akasztott egy Segítő Szűz Mária érmét, és így szólt:
– Nem olyan súlyos, mint gondolják.
Miután Don Bosco elment, a kislány túllépett a veszélyen. Később grófné lett, Carla Du Reau de la Gaignonniére, és családjától ő is megörökölte a Don Bosco iránti nagy tiszteletet.
