A sivatagi kopt kolostorokban tett látogatásaim során már első alkalommal lenyűgöztek a szerzetesek. Úgy éreztem, hogy ilyen imádságtól átitatott emberekkel még nem találkoztam. Aztán pedig, mint bogár a fényre, újra meg újra visszatértem hozzájuk. Először valami öntudatlan vonzás hatására, később már azzal a tudatos szándékkal, hogy eltanuljak tőlük valamit, amit csak ők tudnak: az imát, a feltétel nélküli krisztusi szeretet megélését. Aztán idős édesanyám ápolása miatt hét év szünet következett, a szolgáló szeretetben önmagamról lemondó nehéz időszak. Valószínűleg ennek a “talaj előkészítésnek” köszönhetem, hogy amikor közeli kapcsolatba kerültem Matta el Mekszin imádságról szóló könyvével, nagyot fordult bennem a világ. Sajnos őt, magát, személyesen nem ismerhettem, de ez a könyve teljesen fellelkesített. Revelációként hatott minden sora (utóbb kiderült, hogy némely dologgal már máskor is találkoztam, csak nem  volt rá fülem). Ez a könyv egy az Úrral való bensőséges élet érett gyümölcse. Egy könyv, melynek forrása Isten szava és az Egyházatyák tapasztalata, melyet átsző Matta el Meszkin atyának az Úrral való meghittségben töltött élete, és az emberi szív ismerete. Ezek az oldalak leírják ötven év magányát és a sivatagi közösséget, és kézen fogva vezetik az olvasót az Úrral való felfoghatatlan, szemtől szembeni találkozás küszöbéhez, hogy a hit fényében való járásra lelkesítsék. Az imádságban töltött hosszú órák gyümölcse pontosan ezért válik a belső élet termést hozó magjává minden ember számára: az imádkozást csak imádkozva lehet megtanulni.

Matta el Meszkin (1919-2006) az egyiptomi Szent Makariosz kolostor lelkivezetője volt. Egy bizonyos ponton a Úr belső indíttatására és szerzetes testvérei ösztönzésére döntött úgy, hogy imaéletének tapasztalatait megossza azokkal, akik Krisztusban keresik létük értelmét.

Vágvölgyi Éva