Egy olyan személy feljegyzései adják e kötet vezérfonalát, aki bár stratégiai kérdésekben nem értett egyet Mindszenty József bíborossal, mégis mélységesen tisztelte őt; akinek véleménye egyaránt fontos volt a Szentszék, a Magyar Katolikus Püspöki Kar, az emigráció, az USA Külügyminisztériuma, valamint a magyarországi kommunista rendszer korabeli képviselői számára is, ezért mind a maguk oldalát akarták erősíteni tekintélyének felhasználásával.

Tomek Vince (1892-1986) piarista generális 1947-től Rómában tartózkodott, résztvevője volt a II. Vatikáni Zsinat, hungarustudata miatt pedig segítője a lengyelországi, csehszlovákiai, romániai és a magyar egyháznak. Naplóját 1949-1975 között folyamatosan vezetve az utókorra hagyta mindazt, ami nem járt titoktartási kötelezettséggel. Így feljegyzéseinek gyűjteménye az első olyan római forrásagyag, amely térben, időben, valamint személyes értesülések tekintetében a legközelebb áll a keleti politika vatikáni és világpolitikai szereplőihez, bemutatja Mindszenty bíboros életútjának kevésbé ismert háttérkörülményeit, Barankovics Istvánnak a prímás és a magyar egyház megbecsülése érdekében folytatott kezdeményezéseit a II. Vatikáni Zsinat idején, de azt is, miért nem lett Tomek Vince esztergomi érsek a keleti politika kezdetén.