Prohászka Ottokár püspök a 20. század egyik legnagyobb hatású magyar egyházfője: teológus, filozófus, országgyűlési képviselő és elismert író.

A kötet karácsonyi írásait gyűjti egybe. Szépirodalmi igényességű esszék, elmélkedések, időnként novellisztikus, elbeszélő vonásokkal. Ugyanakkor nem a gyertyafényes, csillagszórós, szentimentális karácsonyi hangulat felkeltése az író célja; ellenkezőleg: a földre szállt Istengyermek és a betlehemi történet minden szereplője alkalmat ad neki, hogy az ünnep újragondolására késztessen minket, vagyis hogy az egyetlen napig tartó öröm, béke és boldogság érzete helyett egész évben hassa át gondolkodásunkat, tetteinket az evangélium eszméje.

Székesfehérvár szentéletű püspöke apostoli elhivatottságában úgy tudta megfogalmazni ünnepi gondolatait, amelyek így, csokorba gyűjtve nemcsak szebbé teszik a karácsonyt, de felemelik, imádságra, s nem utolsó sorban lelkiismeretvizsgálatra késztetik az olvasót.

A kötetet Albrecht Dürer fekete-fehér metszetei illusztrálják.

"Sokan, akik az evangéliumot nem értik, a néptől karácsonyi, édes lelkületet várnak. Ők olyan szeretetet gondolnak, mely Magyarország koldus népét jászolhoz köti, s ott szegényes abrakon tartja. Ők a szeretetet cukrosnak, az evangéliumot málnaszörpnek gondolják, s a kis Jézus barlangját marcipán-házikónak nézik, melyből kedvükre törhetnek ingerkedő angyalkák és cukorkát váró gyermekek. Igaz, hogy az evangélium szeretet és béke; de olyan szeretet, amely tüzet hozott a földre…"

Prohászka Ottokár