A II. Vatikáni Zsinat egyháztani reflexiói és az utóbbi évtizedek figyelemre méltó társadalmi és kulturális változásai a különböző részegyházakat a plébániai közösségek lelkipásztori ellátásának átszervezésére késztették. Mindez lehetővé tette, hogy a lelkipásztorok vezetésével a közösségi dimenziót erősítve új tapasztalatokat szerezzenek, és a karizmáknak, illetve hivatásoknak olyan új szintézisét alkalmazzák, mely jobban megfelel az evangelizáció mai követelményeinek. Péteri szolgálata kezdetén Ferenc pápa a „kreativitás” fontosságára emlékeztetett, ami azt jelenti, hogy „új utakat kell keresnünk”, vagyis „azt kell keresni, hogyan tudjuk a legjobb módon hirdetni az evangéliumot”. Erre utalva a Szentatya végül azt mondta, hogy „az Egyház és az Egyházi Törvénykönyv számos lehetőséget és nagy szabadságot ad e törekvéseinkhez”.

A jelen instrukcióban bemutatott szituációk kiváló lehetőséget nyújtanak a missziós értelemben vett lelkipásztori konverzióra. Arra hívják ugyanis a plébániai közösségeket, hogy lépjenek ki önmagukból, ugyanakkor eszközöket kínálnak a megújuláshoz, mely akár strukturális jellegű is lehet; és amely a közösségvállalás és az együttműködés, a találkozás és a közelség, az irgalmasság és az evangélium hirdetésére irányuló lelkesedés sajátos stílusát érinti.