A liturgikus mozgalom nagy felfedezése, hogy a keresztény istentisztelet az egész népre tartozik: talán épp otthonainkban, a terített asztalnál, kenyerünket egymásnak megtörve, a másik tányérjába ételt merítve, poharába bort öntve, közösen énekelve, az esti családi imánál vagy épp a csillagos ég alatt minél többet tartózkodva tudnánk visszatalálni a szertartásoknak ahhoz a világához, amelybe Jézus is belenőtt, és amelyeken keresztül az általa hozott megváltást akarta »háziasítani« számunkra.”

Fehérváry Jákó 2010 óta állandó szerzője az Új Ember katolikus hetilap liturgiarovatának. Az ott megjelent szövegek most tematikus csoportosításában, a Magyar Kurír és a Bencés Kiadó közös gondozásában látnak napvilágot. A szerzőt a liturgikus jegyzetek megírásakor az a meggyőződés vezette, hogy az egyház istentiszteletéhez hozzáférni csak a valódi tapasztalás elemi szintjén lehet: közös liturgikus utunk csak emberségünk és a teremtett világ tiszteletén keresztül vezet a Szenttel való személyes találkozáshoz. A kötet ezen az úton szeretne az olvasó társául szegődni.

Fehérváry Jákó (1972) bencés szerzetes, teológus. Teológiai tanulmányait a pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Főiskolán, a párizsi Institut Catholique-on és Rómában végezte. 2008-ban avatták teológiai doktorrá a Sant’Anselmo egyetemen. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban volt hittanár, 2005-től a Sapientia Hittudományi Főiskolán tanít, amelynek 2020. július 1-jétől rektora. 2009 óta a budapesti Szent Benedek Tanulmányi Ház házfőnöke és a Szent Szabina-kápolna lelkésze.