Az egyháznak úgy kellene a bérmálásra tekintenie, mint lehetőségre, hogy bevezesse a fiatalokat az élet művészetébe, az élet intenzív megélésének művészetébe. A keresztségben újjászülettünk a Szentlélek fürdőjében. A bérmálásban megerősíttetünk új egzisztenciánkban, hogy ne e világ szellemisége vezessen minket, hanem Isten Lelke.

„Egyik szentség sem okoz akkora bizonytalanságot és kényelmetlenséget manapság a hívőkben, mint a bérmálás. Sok plébániának az a tapasztalata, hogy a fiatalokat nehéz motiválni a bérmálás szentségének felvételére.Azt kérdezik ugyanis a fiatalok, mit kapnak ők ettől a szentségtől. Az elsőáldozásról még sejtették, hogy mit jelenthet, a bérmáláson azonban már nem tudják, mit is értsenek. A bérmálkozási csoportok kísérői csak nehezen tudják elmagyarázni nekik, hogy tulajdonképpen mit is jelent a bérmálkozás.

Szinte minden keresztény megbérmálkozik, ám csak kevesen gondolkodnak el azon, mit is jelent ez a számukra. Hogyan élhetek ma a bérmálásom szentségéből? Mond-e valamit ez a szentség, vagy simán lehetek keresztény enélkül is? Amennyiben a bérmálás egyben a küldetés szentsége is, akkor mit tekinthetek ma a küldetésemnek? Van-e küldetésem? Vagy beérem azzal, hogy keresztényként megtartom Isten parancsait? Mi a bérmálás különlegessége?

Ebben a könyvben arról szeretnék elgondolkodni, hogy miként élhetünk a bérmálásból, és hogy válhat-e a bérmálás életünket meghatározó valósággá.”

Anselm Grün