„Hogyan szólítsalak, Mária?” – teszi fel a kérdést Horváth Zoltán esperes, az újpesti Egek Királynéja Plébánia felelős lelkipásztora. Aki egy kicsit is ismeri a szerzőt, az tudja: nem valami felületes, megszokástól vezérelt magánájtatatosság vezérelte pap testvéremet, hogy papírra vesse gondolatait, a Szűzanyához fűződő érzéseit. Nem is valamiféle külső elvárás, mely szerint – úgymond – az újpesti főplébánia vezetőjének illene valamiféle, Máriáról szóló írással előállnia, ha már egyszer a rábízott templom és Isten népének helyi egyháza – a már ritka és sajátos megszólítással élve – az Egek Királynőjének különös oltalma alatt áll.

Zoltán atya – mint maga is utal rá a bevezetőben – roppant nehéz keresztútról érkezik, igen súlyos betegségből felépülve ad hálát az Élet Urának. S mint aki hálaáldozatot mutat be vagy hálaajándékot visz, most szívének legőszintébb ragaszkodásával hűen teljesíti, amivel, úgy érzi, tartozik Máriának, a Betegek Gyógyítójának. Hozzá fűződő szeretetének és köszönetének kiemelkedően szép megnyilvánulásaként adja kezünkbe ezt a sok odafigyeléssel, gondos munkával összeállított kötetet. 

Dr. Kovács Zoltán, az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet rektora